Barátom, Róbert Gida

Elég furi, de vicces.

Alan Alexander Milne varázslatos meséje, melyet kisfia, Cristopher Robin (Karinthy átdolgozása alapján Róbert Gida), valamint az ő kedvenc plüssjátékainak képzeletbeli kalandjai ihlettek. Az első gyermekkönyv 1926-ban jelent meg Winnie the Pooh (Kari... Teljes kritika

Két olvasmányélményem alapján (A. A. Milne: Már túl késő..., és C. Milne: Róbert Gida emlékei.) nehezen tudom elképzelni, hogy ez a savanyú matematikus szobatudós képes volt megírni az egyik legjobb gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt remek élményt nyújtó Micimackó köteteket. A külföldi sikerhez nagyban hozzájárulhatott, hogy Walt Disney „rácuppant” a témára és a stúdiója ontotta magából az aranyos figurákkal telerakott filmeket. A magyarországi sikerben pedig elsősorban Karinthy Frigyes először 1935-ben megjelent zseniális átdolgozása (direkt nem fordítást írtam!) szerzett elévülhetetlen érdemeket. Micimackó – már a név is mekkora telitalálat, hiszen az angol Winnie the Pooh magyar fül számára idegenül hangzó, kellemetlen hangokra asszociáló szókapcsolat – meghódította a világot, de mostanában Kínában be is tiltották. Most egy újabb bőrt húztak le róla, amely ugyan aranyos történet, de a „főhős” nimbuszát felesleges volt gyarapítani, hiszen akarva-akaratlanul eddig is mindenhol találkozhattunk vele. A piac – érzésem szerint – telítetté vált, bár egy újszülöttnek minden vicc új. A kitűnő Ewan McGregor remekül beilleszkedett a plüssfigurák közé, gyarapítva ezzel az amúgyis nagy számú élőszereplős animációs filmek számát. A kissé elcsépelt témaválasztás miatt nekem jobban tetszett a két Paddigton–os darab, de a Micimackó iránti szeretetem miatt megkapja tőlem a négy csillagot.

Az elején volt bennem egy minimális előítélet, hogy a gyerek mese tovább gondolása nem olyan jó ötlet, A Tarzan legendájánál pl.: nem vált be az ötlet erősen gyenge lett. A film viszont mindenben meggyőzött, úgy gondolom, hogy A.A Milne is boldog le... Többnne egy ilyen folytatást látva. Nagyon mély, és érzelmes volt az egész film sok helyen még én is megkönnyeztem. Hálistennek a karakterek megőrizték eredeti jellemüket, így visszarepültem kicsit a gyerekkoromban. Ráadásul humorral is fűszerezték a dolgokat, de azt is megfelelő arányban. Szóval tetszett az az alapszituáció, hogy Róbert Gida aki mindig is vidám gyermek volt szeretett játszani a Százholdaspagony lakóival, a hirtelen felnőtté válás miatt megfeledkezett barátairól, nem boldog felnőttként tengeti a napjait, de egy hirtelen újra találkozás visszaadja a régi boldogságot. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Tudom, nem leszek népszerű, de nem éreztem azt a varázst, amit a legtöbb kritika említett a filmmel kapcsolatban. A felnőtt Róbert Gida számomra teljesen karakteridegen; értem, hogy azt példázza, hogy a játék nélküli, csak a munkáról és kötelességrő... Teljes kritika

Egy nagyon aranyos alkotás, arról hogy a felnőtt életben mi mindenről megfeledkezik az ember, de Mackónak sikerül ezt visszahozni.

Kedves történet Micimackóról, azt meg kell hagyni, méltón tiszteleg előtte. Mégis lehetett volna ez jobb is kicsit. Tetszett, mert felébreszti a felnőttben a gyereket, de mégis azért ez a film inkább gyerekeknek készült. Nagyon kis cukik voltak a plü... Többssfigurák benne, nem hatott műnek, valóban játék jellegük volt és a Százholdas Pagony is olyan volt, mint a mesekönyv illusztrációi. Egynek elment ez a mesés rajzfilm.

Nálam nem teljesen érte el a kívánt hatást, de csalódást sem okozott. Félúton van a felnőtteket megérintő és a gyerekek figyelmét is felkeltő mozi között. Ezek alapján egy közepes értékelést érdemelne, de olyan eredetien adja vissza a karaktereit ( f... Többőleg Micimackót), hogy teljes mértékben elégedett vagyok vele. Hasonlítani legfeljebb az Én, Pán Péter c. filmhez tudnám hasonlítani, de attól sokkal barátibb és befogadóbb, könnyedén emészthető.

Eléggé lehangoló volt számomra a film, bár lehet hogy ilyen a valós élet. A Micimackó történettel kapcsolatban mindig a barátság é a vidámság jutott az eszembe, hát ennél nem.

Imádom micimackó történetét, bármilyen formátumról is legyen szó. Ez a film viszont inkább felnőtteknek készült. Rendkívül komor és szomorú. Mintha a régi gyerekkori képzelt barátok egyfajta belső démonok kivetülései lennének. Szórakoztató keserédes történet amit érdemes megnézni.

Őszintén, én valami sokkal színesebb és vidámabb alkotásra számítottam, így eléggé meglepett, hogy egy jóval zordabb, sötétebb tónusú filmet kaptam. De nem bántam, nagyon tetszett a megvalósítás. Kedves, itt-ott szívbemarkoló és nagyszerű lett. Ewan ... TöbbMcgregor jó mint mindig és a százholdas pagony lakói jól lettek leanimálva. Ha valaki egy szép és kedves és kalandos mesére vágyik, jó választás.

imádom micimackó történetét a rajzfilmeket még 27 évesen is van hogy megnézem. de egyiken se sírtam még annyira mint ezen. tetszett a felnőtt róbert gidáról szóló történet de ennyire szívfacsaróra azért nem kellett volna csinálni. a végén persze mindenki a helyére kerül

Nagyon tetszett. Egyik ismerősöm rángatott el egy vetítésre mert nagyon Micimackó fan. Semmit nem tudtam a filmről, de lehet éppen ezért nagyon tetszett. Nagyon nem gyerekeknek szóló film, nem is értem azokat a szülőket akik elhozták a gyereküket. Kb... Több a gyerekek a 90%-át a történetnek nem értették így. Nagyon szívfacsaró de reménnyel kecsegtető befejezésű film kerekedett belőle. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Moziban láttam ezt a filmet, körülbelül egy héttel a premier után. Nem mondanám magam nagy Micimackó rajongónak, bár a Micimackó és a Zelefánt című mesefilm gyerekkorom egyik nagy kedvence, de én inkább más(oka)t néztem. Viszont amint megláttam a film előzetesét, tudtam, hogy mindenképp beülök rá, szeretem a meséket és a mesékből készült filmeket, az animációs filmeket is. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt számomra ez a film. Az állatok szépen ki voltak dolgozva, azt nem tudom, hogy ezek plüssök voltak-e vagy full CGI, mindenesetre bejött az egész koncepció. Ewan McGregor jól szerepelt Róbert Gidaként, bár furcsa volt felnőttként látni a mesében vörös hajjal ábrázolt Róbertet, aki ugyebár nem más a valóságban, mint az író fia, Christopher Robin. Az ő életrajzáról készült filmet még nem néztem meg, de az is tervben van.