Örömváros

Eza a film Patrick Swayze egyik, ha nem a legjobb filmje, annak ellenére, hogy én ezt a pasit mint színészt nem tartom sokra, de ebben a filmben igen letett valamit az asztalra. Azt hiszem, a City of Joy egyike azoknak a filmeknek, amelyekkel vagy foglalkozol, vagy nem. Ez a növekedés, a barátság és az elfogadás példája. Arról szól, hogy a hatalmas kulturális különbségek ellenére mennyire hasonlóak az emberek mindenhol. Ez egy jól eltalált darab. Ez egy karaktertanulmány. Ez egy akciófilm, a maga módján. Patrick Swayze és Om Puri beleadták a szívüket a szerepükbe. A mellékszereplők érdekesek és hatásosak. A forgatókönyvnek drámai és érzelmi mélysége van. Bár a cselekmény nem túl eredeti, a rendező árnyalt pillantása a kulturális közegbe, valamint az a gondosság, amellyel a szereplők kapcsolatait és belső vívódásait ábrázolja, élvezetes filmet alkot. A „Roadhouse” és a „Dirty Dancing” is nagyon szórakoztató volt, de számomra ez Patrick Swayze legjobb alakítása, és az egyik kedvenc filmem a maga nemében.

Patrick Swayze alakítása egészen jó volt, Om Puri meg rettentően fiatal, de a sztori túlságosan lehangoló volt (ellentétben az előzetes tartalommal), úgyhogy eléggé elcsüggedtem a végére. A filmmel semmi baj, bennem van a hiba.

Egy különös módon próbál kommunikálni a nézővel, ezért is nem tár elé mindent, amit lehetne..

Nem különösebben kiemelkedő, de mindenképp érdekes látkép a kalkuttai szegényekről.