A huszadik század elején egy régészcsoport egy különleges leletre bukkan Egyiptomban. A tudósoknak fogalmuk sincs, honnan származhat, és mi lehet a rendeltetése a kör alakú építménynek. Az objektum titkára hatvan évvel később Daniel Jackson (James Spader) állít fel elméletet, aki úgy véli, hogy… Több

FILMINFÓ
Író: Dean Devlin, Roland Emmerich
KULCSSZAVAK


85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)

85 Csillagkapu (1994)
A ’90-es években a sci-fi még nem Marvel-ízekben úszott, hanem homokban, porban és időnként egyiptomi istenmaszkok mögé rejtett idegenekben. A Csillagkapu nem volt hibátlan, de valami olyat adott a műfajnak, amit kevesen: egyetlen szimbólum köré épített teljes univerzumot. Egy kaput, ami nemcsak térben, hanem koncepcióban is új világokat nyitott. Kurt Russell katonásan visszafogott, James Spader meg az örökösen hebegő tudós archetípusát hozza – és ez a kettős meglepően jól működik. A film vizuálisan még ma is vállalható: a díszletek, a kosztümök, Ra karaktere és az egész isten-idegen-emberi múlt összeolvasztása izgalmas koncepció, amit később a sorozat formált igazán kultikussá. A Csillagkapu közel járt ahhoz, hogy műfajt teremtsen. Nem is feltétlenül a sci-fin belül, hanem a mitológiával és történelemmel kevert „gondolkodós kalandfilm” alműfajában. Olyan, mint az Indiana Jones és az Űrodüsszeia szerelemgyereke, amit még egyiptomi UFO-k is megfűszereznek. És igen – nem lett akkora durranás, mint lehetett volna. A párbeszédek néha döcögnek, a karakterívek nem mélyülnek túl sokat, de mégis: az alapötlet, az atmoszféra, a világépítés mind olyan erős, hogy a film ma is megáll a lábán. Főleg, ha az ember szeret elveszni alternatív történelmi spekulációkban. 8/10 – majdnem műfajteremtő, de biztosan irányt mutató. És néha ennyi is elég: kinyitni egy ajtót, amin aztán mások fognak berohanni.
Főiskolán a szeminárium helyett inkább beültem a moziba (Kit érdekel a valószínűség számítás, ha filmet is nézhetek!) Nem csalódtam. A Csillagkapu valahol "megalapozta" a hasonló történeteket és függetlenül attól, hogy nem a mai értelemben vett látvá... Több
James Spader a 80-90 évek egyik feltörekvő színésze volt, aki azonban eltűnt, és beárazta magát a "B" kategóriás filmekre, egy-egy kivételtől eltekintve. A film maga nagyon jó, és újszerű elemekkel tűzdelt. Kellemes mozi, soha rosszabbat!
Roland Emmerich-nek egyszerűen érzéke van a monumentális sci-fikhez. A maga idejében a Csillagkapu nagyot szólt, és bizony mai szemmel nézve is profi. Gyönyörű képek, remek történet, és James Spader élete talán legjobb alakítása. Kötelező darab.
A film összbevétele 196 600 000 dollár volt (imdb.com).