Vélemények (2)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Elkezdtem nézni ezt a filmet. Az elején nagyon szenvedtem, hogy mi akar ez lenni, mire gondolt a költő? Már majdnem leállítottam, aztán szép lassan beszippantott a történet. Kezdtem beleélni magam, kezdtem elképzelni, miként viselkednék, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Meghitt felnőttkori történet egy várandós egyedülálló anyáról, aki azért küzd, hogy visszakapja két gyermekét, akiket a gyámhatóság elszakított tőle, de közben azon agyal, hogy a leendő gyermekét örökbe adja, mivel vele még nincs annyira szoros kötődése. De mi van akkor, ha nem kapja vissza két gyermekét, akkor meg az örökbe adás után gyermek nélkül marad. Az anyaság mindenkinek jár, független a politikai vallási gazdagsági beállítástól. Vagy mégsem? Miközben néztem a filmet, felmerült bennem, hogy, hol vannak a gyerekek apjai – habár igaz, a férfiak egyáltalán nem szerepelnek ebben a filmben –, így a kezdetektől hamar elmerülünk az elszigeteltség és a magány érzésében. A nők egyedül küzdenek mindennel és mindenkivel szemben óriási kitartással. (A férfiak sajnos eltűnőben vannak.) Ez egy lenyűgözően csendes folyású, de nagyon kemény film...
