Eleanor, a lenyűgöző

Scarlett Johansson debütáló rendezésében az alkotása egyfajta érzelmi hullámvasút a néző számára. A halál, az azt követő gyász és annak feldolgozása mindenkiből mást és mást vált ki. A személyiség megváltozik kis időre, de talán akár örökre... a nem ... Többfeldolgozás, a továbblépés által. A film "hőse" a 94 éves mamóka, aki még tele van élettel; barátnője holokauszttörténetét viszi tovább saját magaként eladva... ő így próbálja ama űrt kitölteni, mintha még vele lenne a szavak mögött. Új barátok, új élet... de hatalmas százalékban hazugság. Az igazságra fényderülvén szégyen, menekvés. Tudni kell bocsánatért esedezni és azt kérni a megbántottakkal, becsapottakkal szemben. A személyisége magával ragadó Eleanornak, így megbocsátást nyer, s ő tiszta lappal elmondja az igaz történetet... elveszített barátnőjéről. A néző hol szomorú, majd mosolyog, és szomorúan, de mosolyogva zárja le az utolsó képsorokat... amolyan lelki vigaszként megnyugodva. Az aláfestőzene csodás az egész film alatt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Scarlett Johansson által rendezett Eleanor, a lenyűgöző (Eleanor the Great, 2025) egy mélyen elgondolkodtató, érzelmes amerikai dráma, amelyet a párommal együtt néztünk és most sem csalódtunk, bár a kritikusabb hangok szerint amolyan nyálas amerika... Teljes kritika

Tetszett, hogy Johansson mer kockáztatni, de valahogy nem mindig találja el a film hangulatát, az érzelmi csúcspontok néha túl „Hallmark-film” irányba mennek, és a hazugság motívuma (Eleanor maszatolása) nem igazán kap fájdalmas következményeket. Ugy... Többanakkor a barátság generációk között nagyon betalál, és erős az esszenciája a megbocsátásnak.

Őszintén? Sírtam, nevettem, majd megint sírtam. Ez a film egy nagy, meleg ölelés, a gyász, az emlékek, az újrakezdés témái elképesztően elegánsan jönnek át. Johansson egyszerű, de hatásos módon rendezi, hagyja, hogy a karakterek lebegjenek a képernyőn, és hogy az apró gesztusok beszéljenek helyette.