A sínek másik oldalán

Sem a tempója, sem a színészi játék nem fogott meg. A kiscsaj "vergődése" sem jött át, már idegesített. A 3. részig bírtam. Azoknak tetszhet, akik nem láttak még sok spanyol alkotást. Nekem volt szerencsém már többhöz, ezért írom azt, hogy vannak ennél sokkal jobbak is.

A sorozat Tirso Abantos történetét követi nyomon, egy volt katonát, aki nehezen igazodik a polgári élet hétköznapjaihoz. Bonyolult karaktere miatt szóváltásokba keveredik, hihetetlen családi összecsapásokba, és a környékbeli utcai bűnbandák küzdelmében próbálja megoldani a helyzeteket, hol rutinos nyugalommal, hol túlzott indulattal. Ez sok esetben több problémát okoz, mint megoldást. A második évadban folytatódik a családi és bűnözői csoporttal kapcsolatos erősen idealizált és túlontúl spanyolos, érzelmi síkon vívott harc. Krimiruhába öltöztetett, konfliktus eseménysort láthatunk, amiben Tirso rendszerint és ismét győztesként áll helyt. Hiába a szövevényes bandaháború, sok a jelentéktelen párbeszéd, hiányzik az igazi izgalom, csupán egy kiszámítható látványfeszültség a főhős mindenre is kiterjedő küzdelme. A számos szereplő alakítása közül kiemelkedik pár karakter, a többségnek azonban nem ez a sorozat lett élete alakítása. Szóval, újabb nyolc epizód szolid akcióból és érzelmekből. És a Telecinco már megerősítette A sínek másik oldalán harmadik évadát.

Érdekes, izgalmas történet, amely egy olyan kisvárosban játszódik, ahol minden megváltozott. A film főhőse, az idősödő Tirso Abantos erős jellemével tűnik ki. Amolyan magányos farkas, aki nem tud megbékélni a helyzettel, és keményen védi területét, családját, mindent, amit igazi értéknek tart.8/10

Látszólag a spanyol teleregények, illetve inkább a latin telenovellák eredeti receptje alapján elkészített tv-filmek költségvetése is elegendő egy pazar és sziporkázó, bár hasonlóan szerény akcióval, de üde kameraváltással élő bombához. Ugyanis ez a film nagyon király, és remélem sokan így gondolják majd, ha megnézik. Nekem a film ötvözi kicsit mindazt, amit a spanyol filmgyártásról gondolok. Bátor, vicces, látványos (nem robbanásokra gondolok) és drámai. Ha mellé rakjuk, hogy színes egyéniségeket sorakoztatnak fel mindig, az a hab a tortán. A nyolcvanas években a franciák álltak a filmkészítés ezen oldalán, mára meg, hagyjuk is... Szóval, nagyon ajánlom, nagyon szórakoztató! Utoljára a Torrente filmeken röhögtem ennyit (bár az kifejezetten komédiának készült), ez kicsit ez is az is, de jók az arányok. Nagyon örülök, hogy nem csak homokviharra ad pénzt a Netflix, ezt most jó pontként tolom nekik. Sokszor mondom a szappanoperák esetében, hogy egy kis ráfordítással milyen f*sza kis felnőtt filmet lehetne készíteni ebből! Itt, ha nem is erről van szó (nem baj!), igazán látszik az igyekezet, hogy értéket kívántak lerakni az asztalra.