Nyerd meg az életed

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tudom, nem leszek népszerű ezzel, de a Squid Game számomra egyáltalán nem volt az a katartikus élmény, amit sokan vártak tőle. Az alapkoncepció persze érdekes, látványos, és elsőre valóban feszültséggel teli – na de amikor elkezdtem mélyebben belegondolni a karakterek motivációiba, egyszerűen elvesztettem a fonalat. Nem azért, mert nem értettem volna a túlélésért folytatott harcot, hanem mert a karakterek döntései és lelki folyamatai számomra nem voltak követhetők vagy átérezhetők. Talán azért, mert a sorozat egy olyan társadalmi réteget és élethelyzetet mutat be, ami tőlem nagyon távol áll, és emiatt nem tudtam kapcsolódni hozzá úgy, ahogy mások talán igen. Ami pedig a sorozat folytatásait illeti… nos, az első évad még úgy-ahogy működött, de utána szerintem szépen lassan elkezdték lehúzni róla a bőrt. Tipikusan az az eset, amikor egy sikeres produkciónak inkább békén kellett volna hagyni a lezárását, de helyette mindenáron tovább akarták tolni – csak éppen elfelejtették hozzátenni az új ötleteket vagy a karakterek valódi fejlődését. A legújabb évad pedig ennek issza meg igazán a levét: rövidebb, zavarosabb, és az az érzésem, hogy inkább egy újabb szezon előszobája, mintsem önálló történet. Szóval nekem a Squid Game nem lett a nagy kedvenc. Egy klassz koncepcióval indult, de mára inkább egy túlburjánzó franchise lett, aminek már nincs meg az a lelke, ami miatt valaha érdekes volt. Egyszer nézhető, de nekem nem adott semmi olyat, amit ne láttam volna már máshol, talán jobban. És ha ez egy túlélőjáték… én lehet, hogy most kiszállnék. #premiervadasz

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Squid Game a Netflix legújabb sikersorozataként, amely lesöpörte a trónról sorban a Sex/life és A nagy pénzrablás című bajnokokat, az emberek által egyik legszívélyesebben kivesézett beszédtémává is vált az elmúlt időszakban. A történetszála azonba... Teljes kritika

Kissé megkésve tekintettem meg barátaim unszolására, viszont szinte egy szuszra néztem végig a Squid Game című koreai Netflix-sorozatot, és nem bántam meg. A különleges, sőt szürreális és a modern kor elfajzásaként bennünk nyomot hagyó tintahaljáték egy kegyetlen világot mutat meg nekünk, mely közvetve azt a közeget is vizionálja, mely felé társadalmunk tart. Ha nem felelsz meg az elvárásoknak, azonnal padlóra kerülsz, és talán meg is halsz. Ezt üzeni a Squid Game a maga személytelen módján. A versenyzők gyermekjátékokat játszanak, de hibázni nem lehet, aki téveszt, az azonnal meghal. Mégis több száz jelentkező indul, mert aki győz, az megnyeri egész további életét is, hisz soha többé nem lesznek anyagi gondjai. A versenyszámok közt akad mindenféle, még fizikai erőt megkövetelő is, a sok ügyességi akadály mellett. A néző gyorsan az események hatása alá kerül, mondhatni beszippantja a Squid Game világa. A játékot felügyelő piros (vagy rózsaszín) ruhás, kezeslábasokban és arcot eltakaró maszkokban szótlanul felbukkanó felügyelők egy része segítő, egy része katona, egy része pedig vezető, akárcsak egy archaikus társadalomban. A procedúra, például a kiesettek kivégzése, tökéletesen személytelen és kegyetlen. Kiváló a rendezés, különleges az alapötlet, illetve script, és jók a szereplők is. Értékelésem erős 85%.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megnéztem a sorozatot szép nyugodtan, napi két részre felbontva. Ha valamire kíváncsi voltam, kissé visszatekertem (tekertem?), és újra megnéztem, mivel is vette le a lábáról az embereket a sorozat. Ami 21 millió dollárból 900 millió dolláros profito... Teljes kritika