Fortune hadművelet - A nagy átverés

Egy igazán lapos, semmitmondó film. Nem kötött le a tv elé, pedig kétszer fogtam neki, hogy megnézzem. Hugh Grant a megszokott ripacsot játszotta, már-már komikus. Nem is tudom, hogy miről szólt pontosan. Írta az egyik kommentelő, hogy másfél éve már látta, de nem is emlékezett rá. Hát nem csodálom. Így 10 perccel a vége után sem tudom felidézni.

Nekem ez 90% - ban Statham film volt, ami nyomokban tartalmazott Guy Ritchie-stílusjegyeket is, de ettől függetlenül szórakoztatott, végig lekötött. Bár a filmvégi átverés nálam nem történt meg, lehet, hogy az volt az átverés, hogy nem volt átverés!?

Elkezdtem nézni, és 10 perc körül rájöttem, hogy már láttam, napra pontosan 19 hónappal ezelőtt. Méghozzá moziban, ahol kénytelen voltam figyelni, nem tudtam a laptopomat piszkálni közben (mint most). Az van, hogy jelenetekre emlékeztem meg homályosan az alapszituációra, de általában a cselekményre nem igazán. Most 10 perc van hátra, és elképzelésem sincs, hogy hogy fog befejeződni, de ami a durvább, az az, hogy az elmúlt másfél óra is erősen halványul az emlékeimben. Nagyon ügyelnem kell rá, hogy jövőre el ne indítsam harmadszor is a lejátszást. Ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon rövid idő alatt ismét el fogom felejteni az egészet. (Meg is próbálom memorizálni a címét, hogy ne járjak így.) Guy Ritchie rendezése, jó szereplők, látványos kivitelezés, minden hiába, kicsit kevésnek találtam az élményt. Azaz feleslegesnek, hogy pontosabb legyek. Amikor először láttam, akkor ide még nem volt szokásom kommentálni, de máshol adtam le értékelést, amit vissza tudtam nézni: akkor 7/10-re értékeltem. Mostanra 6/10 maradt benne számomra, ami annyira nem is rossz, de Guy Ritchie-től többet vár az ember.

Lecsúszik ez különösebb probléma nélkül, de azért jó messze van Ritchie csúcsfilmjeitől, pont ezért hiába fájdalommentes, semmit nem veszítesz, ha ezt kihagyod, sokáig úgysem emlékeznél rá.