Frank

Csak most jött velem szembe ez az alkotás, és milyen jó, hogy találkoztunk. Úgy gondolom, nehezen emészthető film, de a hatalmas fej keltette kíváncsiság, ki rejtőzhet a maszk mögött, még azokat is elviszi a film végéig, akik nem a műfaj rajongói. Én jól szórakoztam!

Sajnos nem tudta elnyerni a tetszésem, pedig Fassbender, D. Gleeson és Abrahamson neve hallatán sokkal jobbat reméltem. Nem az elvontságával volt gondom, hanem azzal, ahogy elénk rak néhány antiszociális fiatal, akik között főhősünk találja magát és ... Többennyi. Szenvednek, próbálnak dalokat írni, de nem nagyon jön össze. Szerintem két üzenete azért volt a filmnek, melyekkel egyet tudok érteni. Frank szempontjából az, hogy "légy önmagad", másrészről pedig az, hogy a művészet szubjektív, nem létezik rossz zene, ameddig közönségre talál. Történetben viszont elég gyenge, bő másfél óráig sem kötött le.

Majdnem képes volt elérni azt, hogy nekem is tetszedjen a film de nem sikerült neki. Nagyon közel volt pedig ahhoz, hogy azt mondhassam rá, hogy ez mégis megérte. Sajnos azonban bőven várakozás alatt teljesített. Gyenge sztori, harmatos színészi játék övezi.

Ez a film óriási! Valójában már az is elgondolkodtató, hogy hogyan pattanhat ki akárkinek is ilyen sztori az agyából? Le a kalappal, végre valami új. Meghatározó szerepe van Frank fejének a filmben, hiszen egyfelől igen látványosra és nagyra sikerült... Több, másfelől pedig alig várjuk, hogy végre lekerüljön, hogy lássuk, ki is az a Frank valójában? Tetszett, hogy a csapat minden tagja küzd a saját belső mumusával, valójában ez határozta meg mindannyiukat. Bár eléggé rétegzenét játszottak, az én füleim igencsak odáig voltak értük. Aki nem egy hétköznapi vígjátékra vágyik, hanem egy elgondolkodtató, befelé fordító, olykor vicces, olykor szomorkás alkotásra, az semmiképp se hagyja ki Franket!