Egy húron

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Spoilerveszély!!! Sajnos ki kell tegyem ezt a jelzést, mert hát ugyan a tartalom is sok mindent elárul, de sok olyan ember van, aki egy leírásból nem akarja megtudni, mi is történik a filmben, bár a tartalomban ott van. Nemrég láttam ezt a filmet, és... Több azt kell mondjam, elég melankolikus érzések fogtak el a film után. Igazából az értelme csak annyi, hogy egy művészlány felnő az élethez , és megtapasztalja a világ működését. Talán kicsit életszerű is a történet: egy teljesen művészi család lánygyermeke még otthon van, és élete a zene és a brácsa. Tervei vannak, de az valahogy nem önmaga. Próbálkozik szinte minden területen, elsősorban a szerelmi élete az irányvonal, majd a karrier is. Így ebből azt kapjuk, hogy szinte egy helyben áll, és éli az életét, semmi izgalom. Kapcsolatai a barátaival is igazából csak művésziek. Nincs átütő ereje a filmnek, mint pl. hogy igaz szerelembe esik vagy épp terhes lesz vagy valami, ami kimozdítaná az embert ebből a lehangoló helyzetből, amibe rakták ezt a filmet. Nem tudom, mi volt ezzel a filmmel a cél, de biztosan a nagy zeneszerzők munkáinak a bemutatása. Az érzelmek terén pedig valahogy azt érzi az ember, hogy eljutunk egy pontig, és megáll minden. Bár az életben is vannak ilyen helyzetek, és ezeken a pontokon túllépni valójában nem könnyű. Csak remélni tudom, hogy a főhős brácsáslány a végén megtalálja a szerelmet. Csak három csillagot kap az alkotás, többet sajnos nem érdemel. Üdv, Yosi

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Egy húron (eredeti címe: On a String) egy üdítően őszinte és érzékeny alkotás, amely a zenészlét kevésbé csillogó, de annál emberibb oldalát mutatja be. A történet középpontjában egy Juilliard zeneakadémián végzett, tehetséges brácsás áll, aki a d... Többiploma után a New York-i túlélésért küzd. Mint szabadúszó zenész, élete állandó zsonglőrködés, napközben gyerekeket tanít, este pedig neves koncerteken játszik, miközben próbálja megőrizni méltóságát mint elkötelezett klasszikus zenész. Isabel Hagen, aki a filmet rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzi, láthatóan belülről ismeri ezt a világot. A film különlegessége abban rejlik, ahogy a főhős a munkája során akaratlanul is belelát az idegenek személyes életébe. Ez a megfigyelői attitűd adja a mozi fanyar humorát és mélységét. A dinamikát tovább fokozzák a jelenetek, ahol a főszereplő a saját, végtelenül furcsa családjával együtt próbál navigálni a hétköznapok káoszában. Will Canzoneri melankolikus és precíz zenéje tökéletes aláfestést ad a vizuális világnak. A szereplők, Charlie Ray, Dylan Baker, Eric Bogosian, Irina Chelidze és Simon Henriques játéka rendkívül természetes, mentes minden hatásvadászattól. Feleségemmel együtt néztük, és mindkettőnknek bejött a film lassú folyása és az a finom irónia, amivel a művészsorsot kezeli. Nemcsak zenészeknek, hanem mindenkinek ajánlott, aki keresi a helyét a világban. Nálam 5/5 csillag.