Gondolj rám

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Biztosan nem tett jót az sem, hogy későn kezdtem neki a filmnek, de már az elején olyan ordító hülyeségek voltak benne, amik teljesen kizökkentettek a filmélményből. Pl.hogy Kern 58 éves a szerepe szerint, pedig inkább passzolna a kb.100 éves anyjához, mint a feleségéhez. Attól a jelenettől pedig, amikor a fiatal nővérke nekilát Kernnek és csókolgatja a mellkasát, elővett a szekunder szégyen, meg valami gyomortájéki háborgás. Szóval már az elejétől az volt az érzésem, hogy ezt az egész filmet Kern akarta, és bár eddig azt hittem, ő egy jópofa ember, ezek után inkább azt érzem, igencsak sérült az önértékelése. A filmötlet is messze nem eredeti, de ettől még igenis lehetett volna nagyon jó, de nem volt se vicces, se szomorú, inkább egy nagy semmi. Senkiért nem kellett izgulni, senkivel nem szimpatizáltam, idegesíteni viszont idegesített más is a főszereplőn kívül, pl.a lánya az állandó imbecil sikításával meg az anyja a "mindig ordít"-tal. Sosem értem, hogy létezik, hogy egy ilyen filmet végül kiengednek a moziba, pedig nem kevés ember dolgozik rajta...

HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZ! Olykor, amikor filmkritikát, illetve sokkal pontosabban fogalmazva filmes hozzászólást írok, szeretem egy kicsit szabadjára engedni a gondolataimat. Szeretek olyan gondolatokat megfogalmazni – vagy érz... Teljes kritika

A magyar filmek mindig különlegesek. Van bennük sok jó, de van sok rossz dolog is. Azt hiszem, most is ezt láttam. A film maga jó, de vannak benne olyan részek, amik nem odavalók, és ezért nem tud jól lenni az egész. Kicsit bátrabb meglátással ebből ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A három csillag után ne olvasd, ha még nem láttad! - A filmet Kern András rendezte Vámos Miklós Halhatatlan című novellájából. A forgatókönyvet is együtt írták. Hősünk azzal szembesül, amivel naponta találkozik - a lassú és biztos halállal, a rákkal. Úgy dönt, mindenkit elmar maga mellől, hogy ne fájjon nekik, ha már nem lesz. *** Természetesen ennyi nem elég egy jó történethez, a fordulat nem várat sokáig magára. Miután sikeresen megutáltatta magát az összes emberrel, aki valaha számított az életében, kiderül, hogy egyszerűen eltűnt a tumor, egészséges. Ekkor két fontos dologgal kell szembenéznie: egyrészt eltörni könnyebb valamit, mint aztán megragasztani, mert a repedések mindig látszódni fognak. Másrészt, a kapcsolatok java hazugságra épül, mondhatni "bajban ismerszik meg az ember", ha nem volna elcsépelt okoskodás. Emberünk végül mindent elveszít, de megnyeri a lelki szabadságát, és felszabadultan kezdhet egy új életet. Sajnos, ritka a jó Kern rendezte mozi. Nekem ezen kívül még a Sztracsatella (1994) tetszett, és társrendezőként A miniszter félrelép (1997).