Harley Davidson és a Marlboro Man

Egy neo-western, akciódús road movie, amely a szabadságvágy, barátság és individualizmus nosztalgikus tónusával idézi fel a B-filmek kultuszát. A film stílusa extravagáns, harsány és kissé giccses, keverve a ’80-as, ’90-es évek akciófilmes jegyeit lá... Többtványos motoros üldözésekkel, laza humorral és szándékosan túlzó karakterekkel. A cselekmény középpontjában két ikonikus figura – Mickey Rourke (Harley Davidson) és Don Johnson (Marlboro Man) – áll, akik barátaik megmentése érdekében veszélyes bankrablásba keverednek, majd egy kábítószer-ügylet miatt a maffia célpontjává válnak; a karakterek sablonosak, de a főszereplők közötti kémia élvezetes. A színészi játék erőteljesen támaszkodik Rourke és Johnson laza, vagány karakterformálására, a mellékszereplők, mint Tom Sizemore és Daniel Baldwin, jól hozzák a klisékből építkező, szórakoztató ellenfeleket. A forgatókönyv egyszerű, néhol ügyetlen, a rendezés (Simon Wincer) viszont lendületes akcióval és néha ironikus tónussal tartja fenn a tempót. Objektíven nézve a film elnagyolt, logikátlan és inkább stílusfilm, mintsem történet-alapú alkotás, szubjektíven viszont könnyed, nosztalgikus élményt jelent mindazoknak, akik szeretik a klasszikus akció-vígjátékokat és a buddy-movie műfajt. Elsősorban kultfilmrajongóknak, retró akciókedvelőknek ajánlott.

Simon Wincer elképzelése nem volt rossz. Viszont a kivitelezés gagyi és béna lett. Mickey Rourke és Don Johnson végigkeménykedik a filmet, ami nem áll jól nekik, és igazából színésznek is csak "B" kategóriásak. Mint maga a film is.

Klasszikus "macho man" film, végig belengi a filmet a túlzott férfiasság. Egyébiránt a középszerűnél valamivel élvezhetőbb film, de olyan szinten túl van idealizálva, ami minden egészében a 80-as évek akciófilm karaktereit idézi, ami nem csoda, hiszen a korszak B kategóriás filmjeire még nagyon erős hatással volt a stílus.

Nem bírtam elkapni a film lendületét. Nagyon laza, nagyon bűnözős, nagyon lövöldözős. De mégsem. Valamit mégis kellett csinálni, így közbe tettek egy jól sikerült bankrablást. Persze megértem, hogy az életérzés, meg a lazaság, meg a mocik és a csini csajok. De csempészhettek volna bele egy hozzá illő dögös zenét...