Icarus

Néha úgy érzem, a Netflix valahogy kiszámolta, hogy egy csomó ember szívesen néz dokumentumfilmeket elborult dolgokról, és elkezdte zsákszámra gyártani ezeket. A probléma ott van, hogy a legtöbb sztori egyszerűen nem komplikált annyira, hogy két órás filmet lehessen belőle forgatni. Ez a film is ilyen, egy kb. egyoldalas szöveg tartalmát húzza és feszíti. Az érdekesség az, hogy maga a film teljesen kompetensen van megcsinálva, kb. oké a tempója, megszólalt random embereket, akik valahogy kapcsolódtak az eseményhez, és egy nagyon érdekes figurát tesz meg főszereplőnek. De egyszerűen nem tudta elrejteni, hogy ez a sztori betonegyszerű, és nem igényel 10 repetitív jelenetet vagy unalmas interjúkat vagy pillanatképeket. Igen, megtudtam jó pár dolgot a doppingbotrányról és azt kivitelező emberekről, de alig ismertük meg ezeknek a tagoknak a filozófiáját vagy a háttérben történő eseményeket, csak homályos utalgatások vannak. Annak tudom ajánlani, aki nem tud dokumentumfilmek nélkül élni. A többiek szerintem olvassanak el 2-3 cikket róla, a filmnek nincs hozzáadott értéke ezen túl.

Szuper dokumentumfilm, amely egyre "nagyobbá" válik, ahogy halad előre. Eleinte csak Bryan Fogel személyes célja jelenik meg (győzelem egy amatőr kerékpárversenyen), majd fokozatosan egy globális doppingbotrány kerül a középpontba. Grigoriy Rodchenko... Többv hihetetlen, már-már karikatúrajellegű személye az, ami nagyot dob az egyébként is remek alkotáson. Egyszerre bűnös, őrült zseni és szórakoztató showman.