A nevem bosszú

1000-szer volt már ilyen, és a kivitelezés is nagyon gyenge, semmi érdekes vagy izgalmas dolog nincs benne, az első 5 perc után olyan, mintha már láttuk is volna az egész filmet.

A film egy igazi „in medias res” bosszú-akcióthriller, ahol előzményinfók nélkül felpörög az eseménysor, és kezdetét veszi egy meglehetősen kiszámítható, karcsú és gyors történet – amiből elég szokatlanul kilóg egy szereplő, egy nyavalyás fruska, aki nem hajlandó illeszkedni a thriller megszokott formai világába. Sok a logikai hiba, több helyen idegesítően lyukas a történet, ám a tempó nagyjából rendben van, a jelenetek izgalmasak, a veszélyhelyzetek jól adagoltak és valódiak. Színészi alakítás rendben – az olaszoknál ez már megszokottnak mondható. Fura adalék egy bosszú-akció filmben, hogy a dél-tiroli hegyek látványa megejtően szépséges. Végezetül A nevem bosszú egy tisztességes munka, kellemes másfél órás kikapcsolódás, mérsékelt izgalommal.

Mindig csodálkozom, hogy van producer, aki egy ezerszer feldolgozott, amúgy sem túl fantáziadús forgatókönyvre (megölik az asszonyt, bosszút állok) pénzt ad. Azt leszámítva, hogy Schwarzenegger Kommandója 1985-ből ezerszer jobb, de még Seagal 1990-es Ölve vagy halva című filmje is kenterbe veri, egészen tűrhető iparos munka az olaszoktól.

Nem egy rossz bosszúsztori, egy kis Leonos csavarral, de elég sablonos. Egyszernézősnek elmegy, teljesen oké.