Előzés

Még gyerek voltam, amikor készült, és most megnézve végig az volt az érzésem, hogy ez pont olyan, mint amilyenek az emlékeimben élő olasz filmek. Archetipikus. Két hatalmas színész, kiváló forgatókönyv, magával ragadó rendezés. Aki egyszer látta, sohasem felejti el.

Elképesztő, hogy erről a filmről eddig SENKI nem írt véleményt! (Vagy csak én vagyok olyan öreg, hogy már a bemutatásakor is láttam?!) A hatvanas évek elejének egyik legismertebb darabja, méltó társa Antonioni (a filmben említik is a „Napfogyatkozás”... Több című filmjét, amelyiket szintén 1962-ben forgatták), Fellini, Pasolini munkáinak. Két véletlenül egymáshoz csapódó ember, Bruno és Roberto története, parádés alakításokkal. Vittorio Gassman egyik legnagyszerűbb szerepe, pedig az ő munkássága igazán bővelkedik kiemelkedő darabokkal. A film készítése idejében a 32 éves Jean-Louis Trintignant már jó néhány filmmel a háta mögött ezzel érte el színészi pályafutásának állandó magas szintjét. Két életstílust vethet össze a néző és dönthet, hogy melyiket érdemes választania. Komoly mondanivaló, könnyed megvalósításban, a vége viszont… Jó volt hallani a rég halott Somogyvári Rudolf hangját Gassman szinkronjaként, mellette Tordy Géza hangjával nagyszerűen eljátszotta a filmen látható Roberto félénkségét, bátortalanságát.

Édesapám beszélt mindig erről a filmről. Megnéztem, és már értem, Neki miért tetszett annyira.