Búcsúra készülnek a kisvárosban. A hintáslegények a zászlórúd felszerelése közben majdnem a postás fejére ejtik az, aki ezt követően furcsán kezd viselkedni. A postás úgy dönt, hogy amerikai módon fog kézbesíteni, ugyanis ők a… Több

FILMINFÓ
KULCSSZAVAK
Hulot úr szellemi atyja és megtestesítője az apai részről orosz gyökerekkel rendelkező Jacques Tati („kelekótya angyal”, a neves francia kritikus, André Bazin szerint) első nagyjátékfilmje. A színes filmezés 1949-ben még gyerekcipőben járt, de Tati gondolt a jövőre, két kamerával vette fel a burleszk hagyományait hangosfilmbe ágyazó munkáját. A korábban már egy kisfilmben sikert aratott bravúros biciklimutatványokat ebben a munkájában is bemutatta. Varázslatos ahogy megelevenedik a 70 évvel ezelőtti francia kisváros mindennapi élete. Ahol forgatták, Sainte-Sévére-sur-Indre, itt talált menedéket Tati a háború alatt. A mesebeli rőzseszedő nénikét ebben a kecskéjét vezetgető görnyedt nénike helyettesíti. A minimális dialógus mellett rengeteg képi humor, geg jellemzi a filmet. Sajnos csak hat filmet tudott befejezni, a filmkészítésben egy súlyos balesete is gátolta. A „Playtime” (1969) teljes anyagi csődje pedig megakadályozta további jelentős filmek készítésében. Ez a hat film azonban a franciák nemzeti kincse, utánozhatatlan remekművek.
Tati nagyságát jellemzi az a tény, hogy amikor 1959-ben a „Nagybácsim” Oscar-díjat nyert az volt a kívánsága, hogy meglátogathassa nagy komikus elődjeit, Stan Laurelt és Buster Keatont.
Ugyan véletlen, de meglepő, hogy az előzőleg általam írt vélemény, a „Colette” című film hősnője a harmincas években magas fokú elismeréssel méltatta Tati művészi teljesítményét.