Csernobil 1986

A nagy sikerű HBO gyártású Csernobil-sorozat után elkészült az oroszok filmváltozata is. Nagyobb alkotást vártam, nem olyat, amelynek több mint a fele a szereplők magánéletéről szól, a katasztrófából már kevesebbet észlelünk, különösen annak előzményeiről. Majd a búváros akcióra próbálják kihegyezni a cselekményt a második felében, ami kissé zavaros volt. Legalább egy ilyen heroikus, megtörtént esemény feldolgozásába fektethettek volna valamivel többet, ha már a katasztrófa lényege kimaradt, saját nézőpont ide vagy oda. A sorozatban megkapjuk, ami itt nem volt meg. A női főszereplő (Oksana Akinshina) ismerős lehet a Sputnik c. orosz sci-fiből, amiben szerintem ennél nagyobbat alkot. A történet leginkább egy tűzoltó körül forog, akit Danila Kozlovsky alakít. Mindenhol ott van, és számítani lehet rá, próbálja a nem éppen átlagos életét jobbá tenni, de közben a fél világot is megmenteni. Egyébként korhű film, érződik a 80-as évekbeli szovjet hatás. Az utolsó jelenetek alatt a 4 és az 5 csillag között hezitáltam volna, persze, ha az egész film olyan lenne, de nem volt az. A koncepció egyébként a hétköznapi emberek hőstetteire próbált kiéleződni több-kevesebb sikerrel, ez értékelhető, teljesen lényegtelen, hogy most orosz, vagy nem. Nem ez ront a film minőségén, és a megtörténteken sem változtat. 6,5/10.

A 2019-es HBO minisorozat annak idején nagyon tetszett, és bár van 1986-ból személyes élményanyagom is (hiszen akkoriban az általános iskolában hetedik osztályos voltam, és nagyon jól emlékszem a híradásokra meg a pánikra), jó volt képbe kerülni az a... Teljes kritika

Két évvel a britek után az oroszok is megcsinálták a maguk Csernobil filmjüket, 2021-ben. Ők nem minisorozatot, hanem egyetlen kompakt filmet hoztak össze, tipikus orosz patetikussággal. A készítők az érzelmekre és a hősiességre mentek rá, hogy az egészből valamiféle nemzeti sorstragédiát és heroizált hőseposzt faragjanak. Sikerül is nekik. Van ugyanis dicső főhős, Alexej (Danyila Kozlovszkij), vannak hőstettek és van orosz kínlódás is temérdek. A történethűségre kevesebb gondot fordítottak, és persze a sok vezetési hiba is elkenésre kerül. Nem derül ki az sem, hogy a gorbacsovi vezetés mennyi hibát, sőt bűnt követett el az eltussolási szakaszban (a reaktorrobbanás utáni 72 órában), ami ezrek életébe került. Sajnos az orosz feldolgozású Csernobil nagyon gyenge lett, egyáltalán nem mérhető a 2019-es brit minisorozathoz, ami zseniális munka. A jelenlegi orosz vezetés sokkal inkább akart propagandafilmet a hősiesen helytálló orosz tűzoltókkal a középpontban, mint a katasztrófát feltáró, realisztikus katasztrófafeldolgozást. Azért Okszana Akinysina kiemelendő, mert nemcsak bizonyítja, hogy az oroszoknál is akadnak gyönyörű nők, de alakítása is emlékezetes. Nálam azonban ez a film így is csak 3 csillagos produkció.

Ha az HBO minisorozatából indulunk ki, vagy bármelyik ismeretterjesztő csatorna adásaiból, vagy akár az okokról és következményekről szóló könyvekből, akkor ez nem azt tükrözi. Igazából egy teljesen más megközelítésből tárja elénk a tényeket, amit várunk is. A film természetesen nem a katasztrófa okairól és annak felelőseiről szól, mint ahogyan nem is a Szovjetunió erkölcsi megítéléséről. Mindinkább helyezi a hangsúlyt a személyes érzelmi világra, a vágyra, amit minden embert kíván. És az ehhez vezető út viszontagságait látjuk egy "család" szemével valamilyen szinten. Persze beköszön azért a Szovjetunióban uralkodó hierarchikus "katonai" szemlélet, ami azért vissza-visszaköszön a film folyamán. Mégis összességében egy nem profin összerakott filmet láthatunk. Habár maga a környezet, a légkör magával ragadó, és a filmtechnika azért naprakész, de mégis itt-ott vontatottá válik, vagy inkább hiányossá. Éppen emiatt nem fogja azt a hatást elérni, hogy a megnéztével elgondolkozzunk bármin is.