Kietlen vadon (Vidék)

Én már csak ilyen vagyok, szeretem nézni egy nő gyötrődését, pláne úgy, hogy ő is akarja a gyötrődést! És igen, szükséghelyzetben tudja tisztába tenni magát minden ember, még ha nőből van is. Szuper film!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Úgy gondolom, ez egy mélyen megindító film. Összetett és bonyolult érzéseket próbáltak bemutatni, ami igazából nem sikerült rosszul. Most legalább egy pici bepillantást nyerhetünk a természet, magány és önmagunk megismeréséhez vezető úton. Persze ezt... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Edee-t (Robin Wright) olyan trauma éri, amiből nem képes felállni, így öngyilkossággal felérő döntést hoz: felköltözik a Sziklás-hegységbe egy düledező faházba, eldobva a telefonját, visszaküldve a kocsit, és majdnem tényleg sikerül is neki rövid idő alatt eltennie magát láb alól a kietlen természeti feltételek között, az ő felkészületlenségével súlyosbítva. De csak majdnem. A film nagyon letisztultan és felesleges sallangoktól mentesen tárja elénk Edee gyászmunkáját, és ahogy mind magával, mind az elemekkel küzd. Semmi nem vonja el a figyelmünket, és mindent nagyon részletesen és mélyen megélhetünk. A történet végtelenül egyszerű, a szimbólumok világosak, a rendezés rendkívül fókuszált, nincs elkalandozás és csapongás, nincsenek felesleges szálak és mellékvágányok. A játékidő a mai átlaghoz képest kifejezetten rövid a maga kevesebb mint másfél órájával, ezeknek köszönhetően nagyon gyorsan és óranézegetés nélkül lemegy a film. Robin Wright nálam rendezőként letette a névjegyét, úgy láttam, pár sorozaton is dolgozott, mint rendező, de olyanokat nem nézek, így ez az első munkája, amit látok tőle, ahol nem csak színész. Baromi jól megoldotta.

Lírai szépségű film az élni akarásról, magányról, újrakezdésről. Felemelő, egyben szomorú.