Louis, a lusta fiatal srác, ráadásul egy igazi partiarc, aki állandóan mindenféle bajba keveredik, pazarlóan költi apja, egy luxusszállodai csoport elnökének vagyonát. Elkeseredett apja úgy dönt, hogy egy forradalmi ötlettel megleckézteti fiát: elhiteti vele, hogy rejtélyes módon három és fél… Több

FILMINFÓ
Író: Alexandre Charlot, Franck Magnier


51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)

51 A tökfilkó (2024)
A kép forrása: SND
Az alapötlet remek, a megvalósítás olykor még megnyeri a nézőt, de hiányérzettel áll fel az ember, lehetett volna tartalmasabb, minőségibb. Nagyon hiányoznak a nagy francia nevettetők, mint Louis de Funés, Bourvil, Pierre Mondy, Jean Lefebvre, Aldo Maccione, Pierre Richard, Jean-Paul Belmondo...! Akik a minőségi színjátszást képesek voltak ötvözni a humorral. Ennek a filmnek is a betegsége, mint manapság a legtöbbnek, a színészek eljátsszak (elmondják) a szerepet, de jellegtelenek, üresek maradnak a karaktereik.
Ez elég elszomorító, hogy nincsenek már filmötletek. Ez a film is a Parasztvakítás című film másolata teljes mértékben.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ebben a filmben egy szállodalánc-tulajdonos milliárdos rengeteg pénzt költ arra, hogy megváltoztassa tékozló fiát. Egy díszletbe viszik, ahol megkezdődik az átverése, eljátsszák színészekkel, hogy a fiú visszament az időben, és csak egy egyszerű paraszt egy udvarban. Bár vígjáték a film, megmondom őszintén, hogy én maximum mosolyogtam egy-két jeleneten, de nevetni nem tudtam. A moziteremben páran azért kuncogtak néha, de a film közel sem jelent akkora szórakozást, mint azt lehetne. A filmbeli rendező karakterét egy kissé túlzásba vitték. A legnagyobb hiba, hogy kihagyták belőle azt a konfliktust is, hogy a fiú mit szól, amikor megtudja, hogy az egész csak egy hazugság volt. Semmit. Ami talán tetszett a történetben, az az, ahogyan a színészek kijönnek a szerepükből és beszélnek a rejtett kamerákhoz, megmutatják emberi oldalukat, és hogy ez is csak egy szakma, munka számukra. Igazából nem tudok olyat mondani, ami miatt érdemes lenne megnézni ezt a filmet, egy mozijegy árát biztosan nem éri meg.
Aki szereti a romantikus kosztümös filmeket, azoknak tetszeni fog, de egy kicsit bugyutára sikeredett. Azonban a film végére sikerült egy kis mondanivalót is belecsempészni a történetbe, ami emelt egy picit az értékelésemen.
A film 39 925 255 forintos bevételt termelt Magyarországon. A hazai mozik összesen 17 255 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.
lexandre Charlot és Franck Magnier kezdettől fogva egy népszerű vígjátékot akartak készíteni, amelyhez a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című filmek nyújtottak inspirációt.