Magnólia

A film megosztó, van akinek zseniális, lesz akinek zagyvaság. Az elején nekem is az utóbbi jelző jutott eszembe, majdnem kikapcsoltam. Aztán odaszegezett Tom Crise és a többiek érdekes jelleme, játéka. Vajon mi lehet fontosabb annál , hogy kimehess ... Többwc-re ezen a világon? Kinek van joga elitélni egy haldoklót amikor az őszinte megbánást rebegi el viselt dolgairól? Hogyan válunk magányossá ebben az emberek által zsúfolt világban, amikor természetes vágyunk, hogy szeressenek bennünket. A végén egy apokaliptikus esemény -amit ügyesen szúrt be a rendező- kiegyenesíti és világossá teszi a történeteket. Rajtunk is múlik, hogy megszabaduljunk a démonainktól, hisz mindenkiben ott él a szeretet vágya, egy társ egy családtag , vagy egy idegen , hogy ne légy magányos.

Erről a filmről nem olyan könnyű véleményt mondani. Nekem speciel nem jött be. A történet nem annyira érdekes, hogy három órára lekösse a figyelmem. Az összefüggések se túl acélosak.Egyes szálak jóval erősebbek a többinél. Viszont nagyon jó alakításokat és operatőri munkát láthatunk.

A felvezetés jó, viszont ami utána jött az pocsék. Nincs vége :/

Nem könnyen felfedhető a cselekmény, de talán nem feltétlenül van erre szükség. Persze mindenképpen figyelni kell a felvezető részben látható/hallható anekdotákra, amelyekkel kapcsolatban meggyőződésem, hogy felfejthetők a teljes film történései. Valójában az egészben pont a kimondatlanság tud frusztráló lenni. A történetek nem épülnek egymásra, de egy bizonyos elem mégis összeköti őket. És nagyjából a végtelenségig folytathatnám ezt a ködös hozzászólást. Nem tudom. Nehéz megítélni a Magnoliát, hiszen filmográfiai szempontból teljesen rendben van, viszont ahhoz képest, hogy 10 évvel ezelőtt láttam először, még mindig tudok rajta rágódni.