Ed Sheeran: Vágás nélkül

Nem rajongok különösebben a zenés filmekért, sőt még Sheeranért sem, bár bírom a kedves, mosolygós lényét. Így amikor belekukkantottam a Netflixen, vajon mi lehet ez a film, ott ragadtam, mert olyan életvidám az egész. A srác végigrohan New York utcá... Többin és több helyszínen is zenél. Látni az utca emberének arcát, ahogy meglepődnek és ez egészen őszintének tűnik. A metrón forgatott részeknél viszont sajnáltam Edet, amikor elkezdtek ráakaszkodni, így átélhető, milyen lehet a rajongók rohama, cseppet sem kellemes. A koncerthelyszíneken viszont láthatóan tényleg nem tudták az emberek, hogy ki lesz a sztárfellépő és sikoltozva ünnepelték. A cím nem véletlen, úgy tűnik, hogy vágás nélkül, egy snittel forgatták az egészet, de nem tudom, ezt elhiggyem-e. Különösen a felhőkarcoló teraszán forgatott részeknél, amikor nyilvánvalóan drónnal tudták csak felvenni a jelenetet. Meg hogyan készült a hangsáv, hiszen sokat megy az utcákon, hogyan maradhat jó minőségű a zene? Meg tudnék nézni egy werkfilmet is, hogyan készült. Nagyon profi az egész, mégis el tudták hitetni velem, hogy spontán is az egész séta. Ajánlom, kellemes dokufilm lett.

Nagy várakozással kezdtem neki, hiszen már régóta követem Ed munkásságát, és érdekelt, milyen eredményt hoz az „egyfelvételes” ötlet. Az első percek azonnal magukkal ragadtak: jól áll neki a városi nyüzsgés, a spontánnak ható beszéd, az egész produkc... Többiónak van egy friss, élénk ritmusa. Ugyanakkor volt bennem egy apró kétely, mert néhány rész annyira tökéletesen összeállt, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg teljesen improvizált. Mindezek ellenére élvezetes volt, mivel Ed ugyanazzal a laza, természetes energiával adja elő, ami miatt megszerettem őt. Nem lett tökéletesen nyers vagy dokumentarista, inkább egy jól elkapott hangulatutazás, ami simán megérte azt a másfél órát.