Palm Springs

Andy Samberg nagy kedvencem, így amikor megjelent ez a filmje, meg is néztem moziban, és elégedetten távoztam a teremből. Azóta már vagy negyedjére láttam, de még újranézve is szórakoztató. Cristin Milioti pedig remek társ Andy mellett. Nagyon jól eljátssza a szinte elérhetetlen nőt, meg lehet érteni, hogy miért belé lesz szerelmes Nyles. J. K. Simmons is tökéletes üldözőnek, kínozza a főszereplőt, de mégis szerethető karakter. Többen írták, hogy nagyon sok időhurkos történet jelent meg az utóbbi években, mondjuk én nem sokat láttam, ezért nekem nem unalmas a téma. A film tempója gyors, kellően rövid a történet, és bár várható, hogy a végén lesz megoldás, itt nem is az a lényeg, hogy megszűnik-e az időhurok, hanem hogy a két főszereplő együtt marad-e. Romantikus, vicces, jó humorú film, bár esküvőn zajlik a történet, még sincs tele agyament amerikai humorral. Nálam mindenképpen benne van a top száz újranézendő vicces, romantikus vígjáték között. Aki még nem látta, nyugodtan nézze meg, nem fog csalódni.

Imádtam a filmet. Az időutazós filmek közül az időhurkosok általában hamar idegesítővé válnak, de itt nem volt ilyen érzésem. Jól összerakott történet, sok humorral és érzelemmel. Csodálatos érzés, ha az ember megtalálja a másik felét. A vontatott, egymást követő napokon unottan ébredtek a főszereplők, majd miután egymásra leltek, és nem te és én voltunk, hanem mi. akkor már mosolyogva, csillogó szemmel indult a napjuk.

Már az előzetes alapján tudtam, hogy ezt meg kell néznem. Imádnivaló film. És azóta is gondolkodom, hogy mi nyűgözött le ennyire, de nem jövök rá. Láttam már hasonlót, de valahogy magával ragadott az érzés.

Jó ideje nem láttam jó vígjátékot, és mivel a Palm Springs a kritikák és az ismerőseim szerint is szórakoztató, mi több, az év egyik legjobb filmje, azt hittem, végre lesz egy jó szombat esténk egy tényleg humoros filmmel. Nem kellett volna ennyire r... Többákészülnöm, a 41. perc után az unalomtól elfáradva kikapcsoltam, mert nem bírtam tovább nézni, mi mindent csinálhat a két főszereplő következmények nélkül. Másnap úgy döntöttem, folytatom, hátha a film második felében van a csattanó, de továbbra is csak Cristin Milioti idegesítő hadonászása és sikítozása, meg a rengeteg "mi a f*sz, mi a sz*r" fogadott. Szeretném legalább 3 csillagosra értékelni, de igazából annyira se élveztem, mint egy teljesen átlagos, felejthető komédiát. Az viszont biztos, hogy számomra feledhetetlen filmélmény marad, mert a jó ötlet és a pozitív fogadtatás ellenére engem nem sikerült feldobnia (de minden véleményre nyitott vagyok, lehet, elsiklottam valami felett).