Pengabdi Setan

Annak ellenére, hogy nem túl jó film (katyvaszos sztori, olcsó trükkök), mégis élmény volt nézni, mert teljesen eltér a mi kultúránkban megszokottól. Teljesen máshogy vannak berendezkedve Indonéziában. Ott nem cink, ha széttrancsírozódik pár gyerkőc. Flesselgettem közben Indonézián, hogy ~273 milliós ország, 10,5 milliós fővárosuk van, muszlimok, 43 rúpia egy forint stb. Persze ennek semmi köze a filmhez, csak szeretem az adatokat.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Joko Anwar bizonyította, hogy helye van a filmes palettán. Az USA és trutyivúd már elfáradt horror vonalon is. A horror műfaj a 2010-es évek óta úgy éli a sokadik reneszánszát, hogy az utóbbi pár évben már többnyire Amerikán kívül kell keresni az i... Teljes kritika

Annyira dicsérték, hogy legyőzve a horror iránti vonakodásomat megnéztem. Jól visszagondolva indonéz filmet még nem is láttam. Az is mellette szólt, hogy egyszer már (1980-ban, vagy az itteni adatok alapján 1982-ben már filmre vitték.) A zsáner szokásos jellegzetességeinek valóságos arzenálja, az eredetiség minimális hiánya jellemzi. Kommersz, klisés kísértethistória, teletömve ijesztőnek szánt jumpscare hatásokkal. Nem győzött meg arról, hogy az indonéz filmgyártás magas minőségi alkotásokra képes.

Teljesen jó indonéz horror, erős atmoszférával és parás légkörrel. Történet nincs túl gondolva, klasszik ázsiai horror téma, családot fenyegető démonokkal, szellemekkel és szektás őrültekkel. Nem egy világmegváltó darab, de műfaján bellül korrekt darab.

Spoiler Indonéz horror, na ilyet se láttam még. Ha a Pengabdi Setanon múlik, nem is fogok. Aláírom atmoszféra van...egy darabig. Amíg a primitíven előadott közhelyes történet ki nem nyírja. A készítők gondolták összekavarnak mindent, egy kis Démonok ... TöbbKöztöt, Óment meg a jók tudja még mit, könyörgöm a végén még élőhalottak is vannak és abból csak kisül valami. Hát nem. A Jump Scarek nem az hogy nem ütnek, jópárat már a kezdetet előtt ki lehet találni. Rossz összelopkodott közhelyes horror.