A fénykép

Az elmúlt években örömmel fedeztem fel, hogy az interkontinentális repülőjáratokon (főleg Ázsia felé) a választható filmek között már van bollywoodi kategória, így extrém szórakozásképpen csodás eredeti indiai alkotásokkal szoktam magamat veretni, többnyire hindi nyelven, angol felirattal. Bármikor rávehető vagyok egy jó kis bollywoodi trash nézésére, mint ahogy a Sharknado jellegű filmekkel is el-elszórakozok néha. Jelen film is hozza a futószalagon készülő indiai filmek egyszerű mesevilágát, szimplább az egész, mint egy Barátok közt-epizód. Ez a film azoknál a tömegprodukcióknál egy fokkal jobban kivitelezett, de kábé azokkal kompatibilis továbbra is. A recept a szokásos, ami minden ötödik indiai filmben lenni szokott: van egy alacsonyabb kasztból való agglegény, akinek már ideje volna házasodni, és a sors láthatatlan, de igen romantikus keze összesodorja egy jó családból való lánnyal, akire a kasztjából adódóan nem lenne méltó, de mégis összejön neki. Ez az indiai álom. A főhős rendszerint a barátaival és testvéreivel egymás hegyén-hátán lakik-alszik-dolgozik stb., végül is India bazi népes. Minden esemény a széles közönség előtt zajlik, és mindenkinek van véleménye és mondandója a fiatalok kapcsolatának alakulását illetően. Akit érdekelnek az idegen kultúrák, azok jól ellesznek, miközben nézik, a többieknek mást film megtekintését ajánlom.

Lassú, sőt vontatott cselekmény, számomra értelmezhetetlen testbeszéd és mimika. Annyira más kultúra, hogy nem tudtam értelmezni, végül végignézni sem.

Tényleg nagyon lassú történet, de egyben egy igazán szép történet. Csak ajánlani tudom! (Aki a pörgős filmeket szereti, az viszont kerülje el! :D)

Nem egy szokásos, szirupos romantikus történet; egész nézhető film. Egyedül a túlságosan egyszerű történettel volt problémám, annyira kiszámítható volt a cselekmény, már a két kultúra találkozásából egyértelmű, hogy ok, itt most lesz egy kis ellentét. De mindenképp újszerű filmélményt nyújtott.