Pokémon: Pikachu, a detektív

Kellemes, élvezetes, látványos, néha vicces film. Aki teheti, 3D-ben nézze, végig elképesztő benne a 3D.

Annak idején elég volt egyszer hallanom a sárga bundájú és piros orcájú Pikacsu infantilis gügyögését, hogy soha többet rá se nézzek a sorozatra, és úgy általában kerüljek minden ázsiai mesét. A rajzfilm úgy hatott rám, mint amikor megkívánva az édességet betoltam 6 diabetikus nápolyit, és hiába tudtam, hogy cukormentes, azt hittem, menten elhányom magam. Nos, a sárga villámgombóc és társainak kalandjairól is tudtam, hogy nem átlagos sztori, mégis totális csömör lett úrrá rajtam az említett gügyögéstől. Hála az égnek, a film főszereplője érti, mit mond a kis kópé, és meg kell hagyni: ez a Pikacsu bizony beszólogat, van humora, és nem mellesleg tényleg cuki, amikor kell. Sikerült a Pokémonok világát tökéletesen megidézni úgy, hogy kihagyták a sorozat idegesítő részeit, feldobták fiatal és tehetséges színészekkel, jó párbeszédekkel, csavaros sztorival, és néhol igencsak meglepő látványvilággal. Komolyabbra sikerült, mint az eredeti, és éppen ettől jó. Remek adaptáció lett ez a fantasy kaland, végig akciódús, pörgős és látványos, klisémentes szórakozás.

Nekem nagyon tetszett jár neki az öt csillag. Azt kell mondanom, hogy meglepően látványos, és meglepően kidolgozottak a kis zsebszörnyek plusz elég sok pokemon van benne tehát nem 10 féle-fajta pokemont lehet látni benne, plusz még egy két evolúció is elcsattan. Sztori pedig szerintem a leges legjobb amit film formájában ki lehetett hozni a pokemon világából, rálátást kaptunk arra is, hogy a pokemon világa kompletebb, és nem csak pokemon edzők vannak hanem azért a világban vannak más polgári tevékenységet működtető emberek. Maga a sztori egy detektív pikachu is elég jó, vannak benne csavarok bár nem az a baravúros meglepődöm feeling, de ez nem is baj, a film hangulata adott. Poénos, de nem erőltett, és a vége mindent megmagyaráz, hogy a mi kis sárga egerünk miért is ennyire poénos. Szóval mondanivalója is van, és nem is egy sablon történet. Szóval ha valaki negatív kritikát lát, az inkább nézze meg, és győződjön meg a saját szemével, hogy igenis egy jól kidolgozott mozifilmről van szó, és nem az anime hírneve viszi el a közönséget a mozi székekbe.

Az 1990-es évek második felében a Pokémon-franchise valóságos hisztériát váltott ki. Volt belőle minden, mint a búcsúban: videojáték, gyűjthető matricák, kártyák, tazók, anime és egész estés animációs mozik, az első még 1998-ban. Nem túlzás tehát azt... Teljes kritika