Egy oxfordi egyetemi hallgató belecsöppen egy bájos arisztokrata évfolyamtárs világába, aki meghívja őt különc családja hatalmas birtokára egy felejthetetlen nyárra.
Egy oxfordi egyetemi hallgató belecsöppen egy bájos arisztokrata évfolyamtárs világába, aki meghívja őt különc családja hatalmas birtokára egy felejthetetlen nyárra.
A Saltburn egy enyhén metaforikus és szürreális társadalmi dráma, mely két eltérő családból érkező egyetemista barátságát és kapcsolatát taglalja. Ugyanakkor, a film elsőrangú hangulata és stílusa kissé elviszi fókuszát kiszámítható narratívájáról, é... Teljes kritika
Olvastam negatív és pozitív kritikákat is a filmről. Vegyes érzésekkel ültem le a tv elé, főleg, hogy megint egy azon személy a forgatókönyvíró és a rendező!: Emerald Fennell. Kivételesen nem csalódtam benne! Azt mondjuk, nem értem, hogy miért sorol... Teljes kritika
Az utóbbi évek legjobb filmje, amit láttam. Kiszámíthatatlan, picit beteg, van benne művészi vonal, de mégis földhözragadt. A látvány és a hangulat magával ragadott, és a történet pedig kegyetlen.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Először is semmiképpen nem ajánlom a filmet azoknak, akiket zavarnak az olyan filmjelenetek, melyekben (ez nekem is kihívás volt): spermás vizet nyalnak a fürdőkádból, menstruációs vért nyalogatnak közösen, két pasi szexel, friss sírhalommal élnek nemi életet. Ha ezen sikerül mégis valahogy túllendülni, és csak a film első és utolsó 30 percét nézem, akkor az egy átlagosnál jobb thriller, amiben Barry Keoghan szerintem nagyszerűen játszik. Nekem tetszett a csattanó, valamint ahogy szép lassan kiderül az igazság. Nem vagyok prűd, de a közepe nekem egy felesleges elkanyarodás az aberráció világába. Értem én, hogy mit szerettek volna ezzel bemutatni, és tudom, hogy a rendező szabad döntése, hogy ezt miként teszi, de nálam emiatt csak kettő a csillagok száma. Nesze neked, rendező néni, ez meg az én szabad döntésem. :)
A film cselekménye 2006-ban kezdődik, de a film végén a kávézóban a pincér maszkot visel, így arra lehet következtetni, hogy már a covid korszakában vagyunk.
A próbák során Rosamund Pike és Carey Mulligan improvizálták a bevezető jelenetükben folytatott beszélgetést. Emerald Fennell ezt viccesnek találta, ezért beleírta a végleges forgatókönyvbe. Rosamund Pike hasonlóképpen azzal viccelődött Fennellnek, hogy a karaktere titokban azt hitte, hogy a „Common People” című Pulp-számot róla írták, és ez ihlette a napozásos jelenet néhány végső párbeszédét.