Übergáz

Az azért tendencia, hogy minden hegyomlásnyi méretű egykori pankrátor, aki filmezésre vált, előbb vagy utóbb akcióvígjátékot fog forgatni. Mert a nép kajolja, hogy egy szálkásra gyúrt, 130 kiló színizmot cipelő brutális emberállat vicces szituációkba... Több keveredik. Ennek a sztorinak talán Hulk Hogan volt az első példánya, de nem kell messzire menni: Dwayne The Rock Johnson szintén a pankráció világából érkezett, és az a John Cena is, akit lassan már tényleg mindenhová bepakolnak a Halálos iramtól kezdve a Nickelodeon Junior-tévékompatibilis babaműsorokig. S itt van nekünk mai hősünk, Dave Bautista, akit e hármasból messze a leginkább komálok. Szóval, Dave is beállt a vígjátékoló pankrátorok közé, és leszállította nekünk ezt a f@sza kis akciókomédiát. Nyilván A galaxis őrzői is vicces volt, ahol amúgy egy kőbuta, de humorforrásnak kiváló barbárt alakított, de az nem az ő saját filmje volt, hanem egy csapatdinamikára építő sci-fis fantasys akció-komédia a Marvelen belül. Az Übergázban viszont messze ő viszi a prímet, és semmivel sem rosszabb ez, mint a hasonló zsaruhaveros filmek, ahol két teljesen különböző személyiséget eresztenek össze, és egymásra vannak utalva, hogy megoldjanak valamit. A Halálos fegyver, a Rendes fickók, a Tango & Cash, Kamuzsaruk, Női szervek, Bad Boys, 2 kaliber, Bukós szakasz, Bűnvadászok… és még sorolni lehetne, hogy mennyi alkalommal láthattunk már össze nem illő párosokat. Ez esetben Vic Manning (ő Dave Bautista) egy társát elvesztő rendőr, aki fél éve nyomoz az egyébként heroin-nagykereskedelemben üzletelő gyilkosok után. Van egy lánya, aki nagy művész karrier előtt áll, de nyilván az elfoglalt apa elhanyagolja őt. Mindegy is, a lényeg, hogy már 50-es a pali és a romló látása akadályozza a munkában, így elmegy megműttetni. Csakhogy utána nem igazán alkalmas sem a munkavégzésre, sem az autóvezetésre, ezért, hogy eljusson A-ból B-be, hív egy Uber taxit. Mi, magyarok, legfeljebb az emlékeinkben találkozhatunk ezzel a szolgáltatással, mert hát csak sikerült a taxis „lobbinak” ellehetetlenítenie… Mindegy is, ez egy ilyen ország, na. Szóval, Vicnek egyszerre kell odaérnie a lánya kiállítására, elkapnia a záros határidőn belül hernyószállítmányt intéző drogkartellt és lelepleznie a rendőrségi téglát, mindezt félvakon, a Nissan Leaf volánjánál egy szárazbarátként funkcionáló reménytelen hősszerelmessel, aki mindenáron a plátói csajhoz sietne egy szexre, de aki a lánynál jobban csak egy 5 csillagos értékelésre vágyik, ezért Vicet mindenféle útjára elszállítja, akár akarja, akár nem. No, ez egy k*rva vicces film, gyerekek! De tényleg, na! Persze, tömve van klisékkel, de épp úgy tömve van haláli poénokkal, explicit erőszakkal és csúnya beszéddel is. Nyilván, amikor tűzpárbajt vívnak a maffia embereivel, akkor nem úgy beszélnek, hogy „most lelőlek, te kis kópé, ebugattát!”, és nem csak vértelen kamubunyó van, mint sok családbarát filmben. Nem, itt osztogatják a headshotokat rendesen, törnek-zúznak, ahogy a műfajhoz illik. Én ezt a filmet nagyon adom! Nem váltja meg a műfajt, nem látunk benne Oscar-díjas alakításokat, viszont adrenalint, akciót és humorbombákat annál többet!

Amikor először találkoztam a film előzetesével, illetve a rendkívül fantáziadús magyar címével, az első gondolatom az volt, hogy a nomen est omen esete fog fönnállni. A film megtekintése után konstatálhattam, hogy a gyanúm beigazolódott, igaz, csak r... Teljes kritika

Bírom Bautistát, egy igazi régivágású tökös pali, akinek az ehhez hasonló vígjátékok is jól állnak. A forgatókönyvben persze nincs semmi eredeti, semmi olyat nem mutat ami más zsarus vígjátékban ne szerepelt volna, én mindezek ellenére mégis remekül ... Többszórakoztam. Bautista és Nanjiani párosa nagyon jól működik, az egyre lehetetlenebb helyzetek hatására pedig még karakter fejlődésen is átesnek. Remekül ültették a filmbe a 2019-es technikai állapotokat, itt már nem fenyítéssel, sokkal inkább Twitter bejegyzésekkel szedik ki az infót a rosszfiúkból. Parádés ötlet amúgy! Nem tudom a fanyalgóknak mi bajuk a filmmel, mert rengeteg vicces rész van benne, persze van némi alpári humor is, dehát pont ezért kapott magasabb korhatár besorolást.

Kliséhegyek hullámain bukdácsoló film kísérlet, amelynek egyetlen pozitív hozadéka az eddig előttem ismeretlen pakisztáni születésű Kumail Nanjiani szereplése. Minden lúzersége mellett szerethető karaktert formált meg, bár az általa művelt standup műfajához nélkülözhetetlen humor sajnos kimaradt. Egy lőtéren nincs annyi puffogtatás amennyit ez a film tartalmaz, ennek ellenére a két főhős sértetlen marad (nem szólva Stu végső önfeláldozásáról.) Az utolsó csavar láttán meg is lett az eredménye. Lehet, hogy vannak olyan nézők, akiknek élmény volt ez a film, egészségükre! A manapság sajnos trendivé vált trágár káromkodásokat szinte percenként alkalmazták. Én értetlenül állok a jelenség előtt, ugyan mi a nevetséges egy-egy obszcén kifejezés hallatán? Nem kellene népszerűsíteni a köznyelvben amúgyis elharapózott igénytelen és közönséges nyelvhasználatot még jobban elterjeszteni. Több megjegyzést nem is érdemel ez a film, mert tökéletesen illik rá a tizenkettő=egy tucat kifejezés, méghozzá az igen alacsony nívójú darabok közül.