Szupersejt

Az első évad egy előzménysorozat, ahol megismerjük a szereplőket. A történet alapja egy új gondolat, miszerint egy különleges mutáció, ami csak a feketéket érinti, előhozhat olyan képességet, ami mindenkinek előnyt ad. Nagyon Heroes-utánérzésem van, ami komoly bevezetés és lelkesítés után mélyre zuhant. A második évad minőségétől tartok. A film maga nagyon fekete, a jelenetek, arckifejezések, csodák mind nagyon londoniak, nagyon autentikusak. Az atmoszférára nagyon odafigyeltek, de az eladhatóságra kevésbé. Sok az unalmas rész, a semmitmondó jelenet. Az érzelmi koherencia széthullik, a bandák pedig egymással versenyeznek egy kiváló katonáért. Ahogy haladtunk előre az évadban, egyre unalmasabb és semmitmondóbb lett az egész produkció. Elég nagyot kellett volna kanyarintani, hogy újra érdekeljen, de ez nem történt meg. Szinkronnal néztem, de felirattal is követhető. Az a lazaság és élet, ami az Idegen arcok című filmben megvan, innen teljesen hiányzik. Sok tökéletesen viselkedő fiatal mászkál a filmben, mintha egy divatbemutatón lennének. Egyszerűen nem rezgett együtt a színészgárda és a történet. Nekem nagyon zavaró volt. A negatívumok ellenére sikerült egy fogyasztható sorozatot összerakni tisztességes trükktechnikával. Szépen megrajzoltak a szuperképességek, jók a fény-árnyék játékok, tetszenek a díszletek. Ott van minden, amit egy modern sorozattól elvárunk. Kicsit képregényes hangulat a megszokott DC és Marvel banda nélkül. A sivár fantasy kínálatban így is jó választás.

A cselekmény a londoni East Enden játszódik, ahol a szereplőknek meg kell küzdeniük a mindennapi élet kihívásaival és a saját képességeikkel. Ez a terület híres mély szegénységéről, túlzsúfoltságáról és társadalmi problémáiról. A karakterek jól kidolgozottak és kellő időt kaptunk, hogy megszeressük őket. Tetszik a film képi világa, és a történet is lekötötte a figyelmem.

Nem rossz, a történet ismerős, de kicsit más, mint az eddigi szuperhősös dolgok, így üdítőnek hat. A műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlom.