Vissza hozzád

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Úgy látszik, még mindig akad egy gyöngyszem a filmgyűjtemények között, ami kihagyhatatlan, de ezt döntse el a néző maga, mindenesetre nekem bejött. :) Akadt pár elhangzott gondolat a filmben, amire felkaptam a fejem, és valami oknál fogva szívszorító... Többan hatott rám. Az első, ami a történet legelején, 5 perc után elhangzik, amikor Cole a dokinál van: „Fiatal koromban mindenhol okokat kerestem, miért lett valami úgy, ahogy, de mindaz, ami velem történt, véletlennek tűnt, így aztán elvesztettem a hitemet. A zuhanást túlélve elgondolkodtam, van bármi célja az életemnek… Talán egy elrendelt úton haladok, még ha ezt most nem is látom.” A másik, ami a 30. perc után történt, amikor Amanda felolvassa Tuck levelét: „Emlékszel, hogy tavaly elburjánzott a bogáncs a kertben. A bogáncs egy nagyon szívós növény, nem lehet kihúzni, ki kell ásni gyökerestől. Miközben ástam, kettőtökön gondolkodtam, be nem gyógyult sebekkel éltek, amik olyan régóta megvannak, hogy már fel sem tűnnek. A fájdalomnak mélyek a gyökerei, csak úgy tehetsz ellene, ha megbocsátasz neki és magadnak is.” Szinte mindig akadnak dolgok, amin érdemes eltöprengeni. :)

Egy egész életet átölelő szerelem áll a középpontban. Maga a szerelmi szál, nem annyira giccses, csak a vége az ami nagyon erőltetett volt és én nem így fejezetem volna be.

Kiszámítható és elgondolkodtató romantikus film. Túl nyálasra sikerült. Akinek tecett, ne hagyja ki a régebbi "Hét élet" c. filmet, annak is hasonló a témája és ugyanilyen megható drámát kap. Nekem ez egyszer nézhető kategória.

Alapvetően nem tartom magamat romantikus alkatnak, de mostanában nagyon ráhangolódtam ezekre az érzelmes történetekre, az azonban véletlen, hogy megint egy Nicholas Sparks regényen alapuló filmre bukkantam. A film 2 az egyben, ugyanis az idősíkok v... Teljes kritika