A meghívás

Ez a film az ütőkártyám minden esetben, amikor megkérnek, hogy mondjak egy jó filmet. Valamiért senki nem látta, és mindig azt a visszajelzést kapom rá, hogy nagyon jó volt. Azt még senki nem mondta rá, hogy nem tetszett. Másodjára nem ütött már akkorát (nyilván a csavar csak egyszer lőhető el igazán), kicsit jobbra emlékeztem, de still nagyon baró filmnek tartom, továbbra is ajánlgatni fogom mindenkinek. :)

Tetszett a film, hogy nem volt a mindenkit egyesével kinyírok fajta. orránál fogva vezetve lett a néző, hogy most a pali képzeli be a dolgokat vagy tényleg valami turpisságra készülnek a vendéglátók. A végén a felvillanó piros fények picit zavartak e... Többngem. Más házban is vendégséget tartottak, de az eredeti párocska 2 évig távol volt...

A film után csak arra gondoltam, hogy nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam. Szeretem ezeket a pszichológiai stílusú filmeket, amik nem egyből levadászom kinyírom típus. Jól felépített volt, egyfolytában lehetett érezni a szereplők között a feszülts... Többéget, már csak meg kellett várni mikor és hogyan kezdődik el a "hadd el hadd'. Amit még könnyen kilehetett hamar szúrni, hogy a filmben rengeteg csavar volt és olyan szituáció és fejlemény amire nem igazán lehetett számítani. Csak ajánlani tudom.

Kusama azért megcsinálta rendesen. Nem a darabolós, vérfolyós horror, de itt a csavarok, amik behálózzák ezt az alkotást. Izgalmas, fordulatokkal teli a film. Persze, néha kissé vontatott, kissé lassú, de érezzük végig a rejtett feszültséget benne. Részemről oké!