A polip

Gyermekkoromban láttam elsőnek! Fel sem tudtam kelni a tv elől. Ez a maffia rideg valóságáról szól, az ellen való kitartásról. És úgy általában az emberi kitartásról. Jó forgatókönyv, jó rendezés, jó színészek, jó párbeszédek. Ez az igazi maffiafilm. Végig ott lebeg árnyként a történet felett, hogy ennek nem lehet jó vége, csak legfeljebb kevésbé rossz. Végig hozza a feszültséget.

Ha azt gondolod, hogy ez is olyan, mint a Maffiózok, akkor csalódni fogsz. Ez egy igazán kegyetlen sorozat a maffia működéséről, felépítéséről és az ellenük harcoló rendőrök életéről. A teljes sorozatot végig kíséri a nyomasztó halál és félelem és ... Többa néző ösztönösen érzi, hogy ennek a történetnek nem lehetnek győztesei, csakis vesztesei. A cím remekül szimbolizálja a maffia rendszerét, ahol a polip minden csápja egy-egy stratégiailag fontos területet fed le. Kezdve az igazságszolgáltatástól, a rendőrségen át. Azt hiszem, hogy ez azon kevés sorozatok egyike, mely megtépázza az ember lelkét. Szóval filmre fel és (nem) jó szórakozást!

Maradandó gyerekkori élmény. A nyomasztó hangulata maradt meg, és az az érzés, hogy milyen szörnyű lehet ott élni, ahol a hatalom, az igazságszolgáltatás és a bűnözés ilyen szinten összekapcsolódik.

Számomra ez minden idők legjobb sorozata. Annyira magával ragad mindvégig, hogy felkelni se tudok tőle a fotelből. Zseniálisan mutatja be az olasz maffia működést évadokon keresztül. Ehhez párosulnak a rendkívüli színészi alakítások és Ennio Morricone zseniális filmzenéje.