A Pentagon titkai

Tegnap láttam a televízió készülékemen ezt a műfaji besorolás szerint dráma, történelmi, thriller, valamint tletrajzi filmet. Hát, amit láttam, az minden előzetes várakozásomat felülmúlta, mivel ez egy igazán kiemelkedő alkotás izgalmas politikai, háborús háttértörténettel, remek dramaturgiával, kimagasló színészi teljesítményekkel, valamint a drámaiság hangulatát fokozni képes, zseniális zenével. A történet maga viszonylag egyszerű, a Fehér Ház és a Pentagon magas rangú tisztségviselői, élükön az Amerikai Egyesült Államok elnökeivel (mivel a történet az értelmetlennek kikiáltott vietnámi háború több éven át tartó időszakát öleli fel, ezért több elnök is érintett volt benne) éveken, évtizedeken át hazudtak az amerikai állampolgároknak a vietnami háborúról, hogy azt tovább folytathassák, rengeteg pénzt felemésztve az amerikai költségvetésből. A Washington Post újság oknyomozói ezt feltárták és nyilvánosságra hozták, ami az akkori törvények szerint rendkívül súlyos bűncselekmény, hazaárulás. A film ennek történetét meséli el...

Számomra mindig izgalmasak azok a filmek, amelyek a média világát mutatják be. Amerikában pedig (mint általában minden) ez is sokkal grandiózusabbnak tűnik, én meg mindig csak tátom a számat, hogy milyen élmény lehet egy ekkora szerkesztőségben dolgo... Teljes kritika

Spielberg a Világok harca óta elfelejtett jó filmeket csinálni. Fél óráig néztem, de annyira unalmas és semmit mondó volt, hogy kikapcsoltam. Most komolyan, valakinek az okoz örömet, hogy azt nézi, hogy dolgozik egy amerikai szerkesztőség? Sztori gya... Többnánt próbáltak egy újabb bőrt lehúzni a vietnami háborúról, van is egy kezdőjelenet a harcokról, de kérdezem én, az az erőtlen kis szösszenet, amit bármelyik mezei rendező összecsaphatott volna, hol van mondjuk a Ryan közlegény nyitójelenetétől??? Spielberg egy cipőben jár Ridley Scott-al: réges régen túl vannak fénykorukon és már nem képesek korábbi önmagukat hozni, de görcsösen próbálnak még mindig jó filmeket csinálni, csak nem jön nekik össze...

Azért igazán szép, ahogy a film végén a Watergate-botrányt elindító betörést mutatják. A film második részének mindjárt meg lehet nézni Az elnök embereit Robert Redforddal. Valóban kissé unalmas ez a mű, de azt el kell ismerni, hogy az amerikai sajtó... Többszabadság azon jeles pillanatát mutatja be, amikor a politikai vezetés meghátrál a média nyomása alatt.

Nagyon érdekes és magával ragadó egyszerre, de több dologgal nem értek benne egyet, olyan nézetekkel, melyek meghatározhatják egy egész nemzet fejlődését.

Ezúttal nem volt sikeres az Oscarra való „gyúrás”, hiszen még csak jelölésre sem került sor. Pedig két nagyágyú is be lett vetve, ők hozták is a szokásos formájukat. de a történet, amely arról szól, hogy megjelentessünk-e egy cikket vagy sem, az nagy... Többon kevés egy 115 perces filmhez. Még akkor is, ha a vietnami háború kapcsán kormányzati titkok közzétételéről van szó. Úgy gondolom, hogy senki számára nem hat a szenzáció erejével, hogy a politikusok hazudnak, mint a vízfolyás, az igazán jó újságíróknak meg az a dolguk, hogy leleplezzék őket. Ez a tényfeltáró újságírás alfája és ómegája. Számomra sokkal érdekesebb volt a hasonló, a hírlapírók munkáját taglaló „Spotlight”, mert abban törekedtek a cselekményt érdekfeszítő módon megjeleníteni.

Nagy reményekkel ültem le megnézni ezt a filmet, vártam tőle valami áttörőt, a minőséget Meryl Streep és Tom Hanks garantálják. Ők nem is okoztak csalódást, azonban a film összességében nagyon gyenge lett. Ellaposodott, száraz volt, unalmas és hosszú. Élvezhetetlen.

Steven Spielbergtől nem számítok csalódásra, és A Pentagon titkai is nagyon rendben van, különösen két ekkora színészóriással a főszerepben. Szinte biztos, hogy egyiküknek sem ez a legjobbja, de még mindig magasan az átlag fölé emelkedik, szóval nyugodt szívvel ajánlom. Az én figyelmemet maradéktalanul lekötötte.

Tagadhatatlanul egy jó és érdekes film, de sajnos sok mindent nem értettem benne. Ez persze nem a film hibája, inkább annak tudnám be, hogy nem vagyok jártas az amerika '70-es évek politikájában és közéleti történéseiben. Bzionyára nálam, a témában j... Többártasabb személynek nagyobb élvezetet okoz egy ilyen film. És habár az első fele kissé kusza és lassú volt számomra, a végére sikerült felvennem a fonalat és a film tempója is beindult, így azért izgulni is tudtam :D. Tom Hanks és Meryl Streep pedig elvitték a hátukon a filmet.

Nagy mesélő Spielberg, a legnagyobb rendezők egyike. De igazán termékeny és sikeres korszaka a 80-as, 90-es években volt. Ha manapság már nem is annyira termékeny és grandiózus, még mindig meg tud lepni egy-egy filmjével. Ez a meglepetés ezúttal elma... Teljes kritika

Akik kicsit jobban belelátnak már az amerikai politikába, és ismerik azokat a szereplőket, akik neve a filmben elhangzik... Nekik lesz igazán izgalmas és érdekes a film. Egy átlagos mozinézőt nem biztos, hogy annyira megmozgat ez a szál. Nekem nagyon tetszett a film, és átjött, hogy milyen nehéz is lehet (manapság is) az újságírók élete.

Nagyon szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket, ezzel a filmmel teljesen véletlenül találkoztam. A sztori nagyon izgalmas, a szereplők nagyon jól ki lettek választva de nekem egy picit vontatott volt a sztori, nagyon lassan haladt a végkifejlet felé.

Azt hiszem nem ugyanazt a filmet láttam mint a többiek. Számomra először is semmi thriller nem volt benne pedig így harangozták be. sokkal több izgalmas jelenetet ki lehetett volna hozni ebből, egy két ember halálba simán belefért volna. A pentagon t... Többitkaiból semmit nem tudtunk meg. Van egy történet (vietnami háborgó) amiről van pár feljegyzés és két újság megpróbál versenyezni egymással hogy ki mit hoz le. Körülbelül ennyi a film. Meryl Streepbe csalódtam nem jött be ez a fajta teljesítmény. Tom Hanks még csak csak hozta amit kellett. A mellékszereplők közül már egyre sem emlékszem pedig 3 napja láttam a filmet. Az újság cím sokkal jobban eladta volna a valóságot mint a Pentagon titkai. A trailerbe benne van az a 2 perc ami a filmben lényeges. Kb 300x néztem meg az órám hogy mikor lesz már vége és mehetek haza.

A Post az "Az elnök emberei" című klasszikus testvérfilmje. Olyannyira, hogy a lezárás egy gyönyörű jelenettel utal és egyben megágyaz az 1976-os klasszikus eseményeinek. De nem csak cselekményben, hanem stílusban is rendkívüli hasonlóságok figyelhet... Többők meg a két alkotás között. Itt is a klasszikus újságírás magasiskolájának berkeibe nyerhetünk bepillantást, a háttérben játszódó alkukkal, eseményekkel, ahogy a politika piszkos oldalát és cselszövéseit próbálják az újságírók felgöngyölíteni. Nagyon örültem annak a ténynek, hogy Spielberg nem próbált egy 20. századi történetet 21. sz-i eszköztárral elmesélni, hanem ragaszkodott az akkor bevett elemekre. Lehet, hogy mai szemmel ezt sokan porosnak, unalmasnak gondolnák, de véleményem szerint egy ilyen sztori elmesélésére ez a legalkalmasabb mód. Minden hangsúly a színészi játékon (Hanks és Streep is zseniálisak), a párbeszédeken és a biztos kezű rendezésen van. Spielberg ezúttal sem tud hibázni, az, pedig, hogy filmje korunk eseményeivel is egyértelmű áthallásokat kap, még inkább fontosabbá teszi. Igazi stílusbravúr.