A rendfenntartó

Remek alakítások, feszültség, realitás. Van némi humora, de nem vidám. Egyetlen gyengéje, hogy a vége már kicsit filmesen könnyedebbre sikerült, a való életben nem ilyen egyszerűek a lezárások és elvarrások. Úgy látom, sok filmnek a befejezés a rákfenéje, kevés köztük a telitalálat. Nagyon tetszett a drogos lányt alakító színésznő és az együgyű haverját játszó színész párosa, tökéletesek voltak. A történet izgalmasan tárulkozik fel, a tanulságok nem laposak vagy erőltetettek, az egész nagyon átérezhető. Olyan, amiről lehet aztán beszélgetni a többiekkel.

Egy igazán angolos film... s ez honnan állapítható meg... talán onnan, hogy nem giccses, annál inkább a valót tükrözi. Nincsenek túljátszva a szereplők, és a felesleges, úgymond kantár szöveg sem jellemzi, hogy most én vagyok a jani stb... mint ami amúgy is jellemzi általában a halivudi akciófilmeket. Szóval amit mutat a film, inkább a valóság, ezért is szeretem a BBC-filmeket, mert élet van benne. Tévedés ne essen, mert szeretem az amcsi filmeket, de azért van különbség. Szóval A rendfenntartó egy remek film, és Martin Freeman helyett nem is tudnék másvalakit elképzelni, mert nagyon hitelesen teszi a dolgát. Guy Ritchie-rajongóknak inkább ajánlom, mint egy pókemberes generációnak, szóval punkosan vehemens, s mégis vannak benne drámai fordulatos, cselekményes történések. S mindezt összegezve egy erős nyolcas egyelőre...

Érdekesen bemutatja, hogyan hathat egy ember mentális állapotára a rendőrmunka. Az egyetlen probléma, hogy nem éreztem realisztikusnak, hogyan képes rendőrként funkcionálni ilyen problémákkal.

Vidámságra ne számítsatok ettől, de Martin Freeman karrierjének legjobb alakítására, és egy izmos, sötét sztorira annál inkább. Ott lesz az év legjobbjai között, ezt már most megmondom!