Fülzúgás

Talán ez jó példája annak, hogy nem szabad sport thrillert csinálni. A film egy metaforán keresztül akar egy sztorit elmesélni, de néha mintha elfelejtené, hogy pontosan mit is akar mondani, vagy, hogy metaforája egyáltalán a film világának része. Emiatt története nagyon súlytalan és feszültségmentes, karakterei érdektelenek, és központi konfliktusa olyan lassan bontakozik ki, hogy bizonytalan voltam, nem-e álom az egész film. Főszereplőnk, Marina egy szinkronugró, aki egy napon szörnyű fülzúgást észlel. Hosszas huzavona után, úgy dönt felveszi a kapcsolatot régi partnerével, aki utálja, hogy újra versenybe szálljanak a közelgő tokiói olimpián. Ennek ellenére a film nagy része kb. nem is fókuszál a sportra vagy a felkészülésre, inkább végtelen sok unalmas jelenetben fel-alá kószál főszereplőnk. Motiválatlan, miért megy jelenetből jelenetbe, vagy mi hajtja előre. Kapcsolata a sport partnerével szintén hullámzik, hol szeretik egymást, hol nem, szinte teljesen random. Élettársa egy orvos, akit a film néha elfelejt, hogy létezik. A fülzúgós dolog végül nem vezet meglepő vagy érdekes helyre, és a thriller rész lényegében egy rövidfilmre elég sztorit tartalmaz.

Sajnos nem jöttem rá, miről akart szólni a film, de az biztos, hogy nem a fülzúgásról, az csak a keretet adta a történethez. Mindenesetre csak annak ajánlom, aki tud élvezkedni elnyújtott vágóképeken és hosszú másodpercekig tartó álló jeleneteken.