Toldi

Jankovics utolsó nagy dobása

Jankovics Marcell posztumusz animációjaként autentikus tisztelgés Arany János klasszikusa előtt, amely a magyar animációs hagyományokat emeli új szintre. A stílus vizuálisan gazdag, egyedi, kézzel rajzolt jelenetei szinte életre keltik a 19. századi ... Többköltői képeket, miközben modern, dinamikus áttűnésekkel, rejtett humorral és részletgazdag asszociációkkal teszi frissé az irodalmi alapanyagot. Cselekménye hűen követi a Toldi-monda főbb állomásait, a karakterek – különösen Toldi Miklós – jóval közelebb kerülnek a kortárs közönséghez, emberközelibbé, azonosulhatóbbá válnak. A színészi játékban kiemelkedik Széles Tamás sokszínű szinkronmunkája, aki nem csak a narrációt, de az összes főbb szerepet sajátos orgánummal kelti életre. A forgatókönyv megőrzi az eredeti verses szerkezetet, a rendezés Jankovics érett, átgondolt kézjegyét viseli, amely modernizál, de nem rombol. Objektíven igényes, helyenként újító munka, melynek befogadása szokatlan lehet azoknak, akik klasszikusabb filmélményre számítanak, szubjektíven viszont óriási pozitívum a vizuális bátorság és az irodalmi hűség. Célközönsége az animációs filmek, hazai klasszikusok és a magyar irodalom iránt érdeklődők, de a fiatalabb generációnál is működhet.

Jankovics Marcell Toldija sorozatformában végre teljes egészében elérhető. Ajánlom darálásra főleg azért, mert az összjátékideje nem haladja meg a 80 percet. Ha összefüggő nagyfilmként nézem, ez Jankovics legpopulárisabb darabja. Ebből adódnak az elő... Teljes kritika

Rég látni ilyen jól összeállított animációs filmet, ráadásul Magyarországról. Ez simán lehet ennek a generációnak a Mézga családja.