Túl az óperencián
Far and Away
Több
Far and Away
Vélemények (8)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Méltatlanul kevéssé becsült történelmi kalandfilm az 1992-es Túl az óperencián (Far and Away), mely egyértelműen Ron Howard legjobb rendezése. A sztorit azért lehet történelminek nevezni, mert valós alapokon nyugszik: az 1890-es évek Amerikájában val... Teljes kritika
Nagy kedvencem a Túl az óperencián, mely történelmi szemmel nézve is teljesen korrekt és valósághű film. A századforduló előtti években valóban zajlottak földosztások Amerikában, melyre rengeteg európai utazott el, hogy gazdálkodhasson a lehetőségek hazájában. Tom Cruise is egy ilyen földfoglalót alakít, aki egy nemes hölgy társaságában érkezik Bostonba, majd onnan Amerika belsejébe. Bokszolásból tartja fenn önmagát, miközben az alvilág fejeseivel dacol. A Túl az óperencián egy izgalmas és látványos történelmi témájú kalandfilm.
Még egyetemista voltam, amikor először láttam a Túl az óperenciánt, és rögtön megtetszett, nem csupán a rendezés (Ron Howard direktori stílusa), hanem az alaptörténet miatt is. A cselekmény ugyanis komoly történelmi vetülettel bír. A századforduló környékén járunk (egészen pontosan 1892-ben), amikor Amerika földosztás ígéretével csalogatja magához a nyomorgó európai földműveseket. Ilyen főhősünk is, Joseph Donnelly (Tom Cruise), aki Írországban nyomorog egy helyi földesúr, Daniel Christie bérlőjeként. Miután megpróbál fellázadni, elfogják, és párbajra kényszerítik. Ekkor azonban felbukkan az uraság csinos és modern leánykája, Shannon (Nicole Kidman), aki alkut ajánl a fiúnak: legyen a kísérője Amerikában, így megúszhatja a párbajt, és földhöz is juthat. Joseph belemegy, és megkezdődik a film második szakaszában kalandjuk Bostonban, majd a földfoglalók között. Közben egymásba szeretnek, és leomlik közöttük a társadalmi különbség alkotta fal. A Túl az óperenciánban Tom Cruise megmutatja bokszolói tudását is, remek jeleneteket adva a bostoni csupaszöklű boksz világából. Az egész nagyon szórakoztató és látványos.
Haverok ajánlották számomra, hogy megéri megnézni, ám hajthatatlan voltam. Aztán egy unalmas délután mégis úgy döntöttem, hogy megnézem és láss csodát bejött, de nem is kicsit.
Nagyon tetszett, bár egy kissé elnyújtottnak éreztem, a 140 perces játékidőből ki lehetett volna hagyni ezt-azt. Persze ez az a film, amit kötelezően látni kell, ráadásul akár többször is megnézhet. Dramaturgiailag nagyon tempós, egyszóval irtó pörgős a film.
Érdekes a korszak, amiben játszódik és kiváló színészek alakítanak benne. A film magával ragadó, romantikus és szomorkás is, noha az alapsztori, hogy a főszereplők végül rájönnek, hogy érzelmileg nem közömbösek egymás iránt elsőre elcsépeltnek tűnik, mégis egy agyon jól összerakott film.
