Az ifjú Andersen

Miután megláttam ezt a moziban, nem tudok nem csodálkozni... Mi is volt pontosan? Két eltöltött óra, és az egyetlen üzenet, amit a filmben találtam, az az volt, hogy Hans Christian Andersen tényleg nem akart mást csinálni, minthogy, nos, amit akart, még akkor sem, ha az azt jelenti, hogy azzá a nagyszerű tehetséggé válhat, akit szeretne lenni (és a film szerint nyilván híres). Most ne érts félre; a film nem rossz. Egyáltalán nem. Meglepően jó értékei vannak egy minisorozathoz (és egy dánhoz képest). Vannak nagyon lenyűgöző, hatékony filmes effektusok, mint például az emberek arcának intenzív nagyítása, apró részletek, amelyek megmutatják nekünk Andersen bizonytalanságát, és együttéreztetünk vele. A forgatókönyv meglehetősen jó, bár a legtöbb fikció, kevéssé az igazságon alapul (ami kissé feleslegessé teszi a filmet, mert a minden idők egyik legnagyobb dán szerzőjéről szóló filmet a történelmi hűsége tenné jóvá). A cselekmény nagyon jó, és az ütemezés is elég jó. Az öt ember közül, akikkel együtt láttam a filmet, csak egy gondolta túl hosszúnak, és ez főként azért volt, mert ő is, ahogy én is, némileg értelmetlennek tartotta. A párbeszéd többnyire jól megírt, bár vannak kifejezetten kínos kivételek. Szerintem a film fő problémája a kivitelezésben rejlik, különösen abban, ahogyan Andersent bemutatják.