A Fabelman család

A ma már neves rendezők sokasága készíti el saját életihletésű, önazonos történetét, és viszi azt filmvászonra, a felcseperedéstől, majdhogynem, néha egészen a "sztárságig". De... vajmi keveset láthatunk a teljes kiteljesedésből, inkább csak életük e... Többgy-egy meghatározó periódusát, mint eme alkotásban is, mely Spielberg feltörekvése. Az élet ifjúként, fiatal generációként bármely korban vagy nehezen, vagy könnyedén, pozitívumként megélt egészen a felnőtté válásig... és ez világszerte így van. Főleg, ha egy másik országba vagy városba való belecsöppenésről van szó. A gyengéket hamar kiszúrják, és gyötrik, míg aki erős, stramm, talpraesett... az szerencsésnek mondhatóan éli túl az iskolaéveket. Nah... itt pont a hovatartozás, vallás miatt kapja a bántást legfőképp az ifjonc rendezőpalánta, a gyűlöletkeltők, gyűlölködők pedig élvezik eme csesztetést. Minden változik idővel, vagy mégsem...? A családi kapcsolat, dinamika nem a legjobb. Kitörni bárhol, bárhonnan lehetséges, ha az álmokat nem adjuk fel...

Volt egyszer egy Hollywood, Isten keze, Belfast, Licorice Pizza, A Fableman család... A nagy kortárs rendezők sorra viszik vászonra intim hangvételű memoárjaikat, megénekelve felnövéstörténetüket, inspirációjukat, szenvedélyüket a filmkészítés iránt... Teljes kritika

A legvégén a horizontos poén igazán rendben volt :). De lehet, hogy azért működött olyan jól, mert ettől eltekintve egyáltalán nem volt poénkodás a filmben, és már jólesett végre. Amolyan önéletrajzi film Spielbergtől, mely a kis Fabelman gyerek (a r... Többendező filmes alteregója) filmes életének megindulását idézi fel kiskorától odáig, amikor bekerül Hollywoodba. Van filmes szakmai fejlődési szál néhány apró kulisszatitok fellebbentésével, pl. nem is gondoltam volna, milyen egyszerű taposódeszkás trükkel lehet a rohanó katona mögötti robbanásbecsapódást imitálni. Van családi dráma, és van van kis felnövős-szerelembe esős szál is. Ennek ellenére a hosszú játékidő alatt néha leül a film, de semmi vész, utána mindig továbblendül. Érdekes volt Seth Rogent olyan szerepben látni, ahol nem az idétlenkedés volt a feladata, működött a dolog, nem égett rá annyira a vígjátéki karaktere, hogy az ártson a mostani alakításának. Összességében egy lassú tempójú és eléggé melankolikus nosztalgiautazást kínál a rendező, a tőle megszokott profi minőségben. Nem egy történet vagy kaland elmesélésére fókuszál, hanem az apróbb emberi drámákat mutatja nagy érzékenységgel. Szerintem megéri leülni és végignézni.

Ez a film nem csak a rendező gyermekkorát, felnőtté válását mutatja be, hanem a filmezés történetét is. Izgalmas, hogy hogyan kezdődött az egész, amikor még nem számítógéppel történt minden. Még filmszalagok voltak, géppel vágtak stb. Bepillanthatun... Többk az akkori amerikai életbe is. Nekem nagyon tetszett a főszereplő fiú színjátéka, jól eljátszotta a "filmőrült" szerepét. Seath Rogert is jó volt komoly szerepben látni. Ez nem egy tipikus Spielberg film, csak annyiból, hogy remekül van rendezve. Érződik rajta, hogy különleges, az egész hangulat, ami árad belőle, magával ragad. Ez egy önéletrajz, nincsen benne túl sok vicces jelenet, de amikor van egy két poén, az nagyot üt. A téma nem új keletű, láttuk már a Volt egyszer egy Holliwood-ban, de abba a filmbe Tarantino belevitte a rá jellemző sajátos öldöklést, itt nem láttam nagyon Spielbergre ennyire utaló dolgokat. Külön tetszik, hogy a film plakátja a zárójelenetről van. Azoknak ajánlom, akiket érdekel a régi amerikai élet és a kezdeti filmkészítés, mert mást nagyon nem ad, ezt is elég hosszan.