Vincent és a tenger

Egy fiú elveszíti az édesanyját, ennek a hatalmas veszteségnek a feldolgozásáról a film. A főszereplő karaktere érdekes és a történetében is vannak meglepő történések.

Mennyire elfogadó a társadalom egy beteg emberrel szemben, aki más, mint az átlag? Semennyire. A németeknek ismét sikerült összehozniuk egy igényes filmet, egy szerintem aktuális témában. Miután megnézi az ember kicsit talán elfogadóbb lesz és jobban... Több megérti a dolgokat és rádöbben, hogy mennyire szerencsés. Egy Tourette-szindrómás fiatal áll a történet középpontjában, de nem a betegsége a fő irányvonal. Korábbi filmekben ez a betegség úgy jelent meg, hogy össze-vissza indokolatlanul káromkodott az ebben szenvedő, mintegy viccet csinálva az egész betegségből. Itt egy sokkal komolyabb oldalát fogták meg az egésznek, nincs túl erőltetve a betegség bemutatása, de azért mindenki képbe kerül vele. A főszereplő srác is nagyon hitelesen hozta a karaktert és végre egy film, ahol a szinkron is normális volt. Érdekes, hogy egy filmben megfér egymás mellett egy anya-fiú kapcsolat és egy apa-fiú kapcsolat, bár a hangsúly az utóbbin van. A története elég egyszerű a fiú megpróbálja teljesíteni édesanyja utolsó kívánságát, ezzel magára haragítva édesapját, de barátokat lelve. Az utazás során fejlődnek a karakterek és maguk is elfogadóbbak lesznek. Helyenként a humoros oldalát mutatta a film, de összességében nézve egy kőkemény dráma. A tisztaságmániás, baktériumoktól rettegő szobatárs jelenetei nagyon viccesre sikeredtek. Azt kicsit erőltetettnek éreztem, hogy a doktornő autóját, majd később az édesapa kocsiját csak olyan egyszerűen elcsenik, majd egyszer még meglógnak a benzinkútról fizetés nélkül, de később ez a probléma nem merült. Gyönyörű helyszínekre kalauzolta a nézőket a történet igazi road movie, amely közben pazar zenéket is hallhattunk a komoly zenétől a pop zenéig át.

Helyenként jót derültem a filmen, más jelenetek alkalmával kicsit megkönnyeztem.