Váradi Hédi

2

Váradi Hédi színésznő 1929. szeptember 22-én született Újpesten, születési neve Váradi Hedvig volt. Szülei műkedvelő színészek voltak, nekik köszönhetően kapott ő is kedvet e hivatáshoz. Miután elvégezte Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Végzését követően a Madách Színházban lépett fel, majd egy bő évtized után, 1964-ben átigazolt a Nemzeti Színházhoz, ahol élete végéig a társulat tagja volt, noha 1977 és 1983 között nem kapott játéklehetőséget.

Rengeteg darabban lépett színpadra, klasszikusok (Schiller, Shakespeare) és modernebb szerzők (G. B. Shaw, Sarkadi Imre, Arthur Miller) műveiben egyaránt otthonosan mozgott. Tragédiákban és vígjátékokban is megcsillogtatta tehetségét, népszerűségéhez bájos külseje és a kisugárzása is hozzájárult. Az 1950-es években kezdett filmezni, mintegy 25 játékfilmben és kb. 20 tévéfilmben, tévéjátékban láthatták őt a nézők. Kellemes orgánuma szinte predesztinálta őt a szinkronizálásra. Olyan színésznőknek kölcsönözte a hangját, mint Judy Garland, Ingmar Bergman vagy Marina Vlady. Felejthetetlen a Casablancában végzett szinkronizálása, de a rajzfilmek, bábfilmek kapcsán valószínűleg sokaknak eszébe jut a Mazsola és Tádé Tádéja, a Frakk Szerénkéje vagy a Frédi és Béni Irmája is.

1960-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1968-ban érdemes, 1973-ban kiváló művész lett, 1975-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Élete vége felé visszahúzódva élt, sokat betegeskedett; utolsó filmjében, az Egy gazdag hölgy szeszélyében már Temessy Hédi kölcsönözte neki a hangját. Váradi Hédi 1987. április 11-én halt meg Budapesten.