Bánhidi László

11

Bánhidi László 1906. március 11-én született az akkoriban még Magyarországhoz tartozó Szatmárnémetiben. Teológiai tanulmányait a Színművészeti Akadémiára való jelentkezése követte, ahol 1928-ban végzett. Eleinte vidéki, majd fővárosi színházakban játszott. Egy évig volt az Országos Kamara Színház szolgálatában, majd a következő évben Kassán, Mohács és Ungváron játszott. 1934-ben szerződött a Bethlen Színházhoz. 1937-től a Magyar Színház, majd 1938-tól a Belvárosi Színház munkatársa. 1942-től volt a Vidám Színpad színésze, ahonnan a Nemzeti Színházhoz szerződött. Ezzel egy időben a Madách Színház munkatára is volt. 1951-től 6 éven keresztül a Néphadsereg Színházban is játszott. 1963-tól egészen a nyugdíjazásáig a Thália Színház színésze volt. 1983-ban a Pesti Színházban lépett fel újra. Első filmszerepét 1942-ben az Egy bolond százat csinál című produkcióban kapta. Filmszerepei nagy részében munkás- és parasztembereket formált meg. Leghíresebb filmes alakítása a Tüskevárban Matula bácsi szerepe. Emellett látható az Indul a bakterházban, a Pogány Madonnában és az Egri csillagokban. 1984-ben hunyt el Budapesten. 2010-ben emléktáblát avattak egykori lakásán.

Bánhidi Lászlót kortalannak őrzi az emlékezet. Mintha csak Matula bácsinak született volna. Pedig más reményekkel vágott neki. Teológiai tanulmányait félbeszakítva választotta a húszas évek közepén a Színiakadémiát, 1929-ben az Országos Kamara Színház szerződtette, két évvel később már Kassán, Ungváron és Munkácson játszott, a harmincas évek közepétől fővárosi színházakban, elsősorban falusi karaktereket formált meg.

A háború előtt csak háromszor szerződtették, a negyvenes évek végétől azonban alig készült olyan film, melyben ne bukkant volna fel epizódszereplőként, többnyire nyakig begombolt fehér ingben, csizmában, ünneplőben, kalappal.

Az ötvenes évek közepétől más szerepeket is rábíztak, de a karakter mindig hasonló volt. Ízes hangja, hétköznapi - többnyire züllött - megjelenése, természetes humora, örökké csillogó szeme a legkínosabb figurát is képes volt hitelessé varázsolni, s a nézők joggal érezték, egy ilyen alakkal bármikor összefuthatnának az utcán, méginkább valamelyik kocsmában.

Vélhetően legendásan bohém életének egyik következménye volt, hogy a hatvanas évek elején Kossuth-díjra terjesztették fel, ám mégsem kapta meg. Megsértődött, és amint betöltötte hatvanadik életévét, nyugdíjba vonult. Ekkor kérte fel Fejér Tamás a Fekete István regényéből készült tévésorozat, a Tüskevár Matula bácsijának szerepére, amivel nemcsak legnagyobb közönségsikerét érte el, de haláláig az egyik legfoglalkoztatottabb film- és tévéjáték-színésszé vált.