Ismét egy Akshay Kumar-film a nagyon ütős 2009-es évből, tüsi-hajjal és erőteljes megjelenéssel. Valamiért méltatlanul elhanyagolt lett ez az opus, pedig amilyen szépen, lagymatagon indul, annyira erőteljes lesz a vége. A történet szerint Jai Puri (Akshay Kumar) nagyon erős médium-képességekkel rendelkezik, egy fotón lévő képbe bele tud kerülni, és a kép utáni történéseket át tudja élni, végig tudja nézni. Persze csak rövid időre, mert a "mutatvány" annyira kiveszi az erejét, hogy akár halálos is lehet a számára.
Igyekszik is ezeket a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Viszont amikor meghal az apja, és kiderül, hogy halála talán nem volt természetes, kénytelen az utolsó képéből elindulni, hogy kiderítse az igazságot. Ez viszont egyre inkább a saját halálos ítéletét jelenti, szinte versenyt fut az idővel.
Ennyi a történet, és erre az érdekes felütésre még rá is tesz Akki a saját alakításával, de külön érdekesség, hogy a vele azonos súlycsoportba kerülő Javed Jaffrey, aki az infantilis Hapibulla "Happi" Pasha magánnyomozót alakítja, olyan búvalbélelt figurával tömi meg a filmet, hogy már ezért megéri. És persze a női főszereplő, (a sajnos visszavonult) Ayesha Takia, akiről a film végén kiderül, hogy nem is olyan egyszerű karakter, és nemcsak eyecandy, no de nem akarom lelőni a poént. A zene nagyon erős, köszönhetően a Salim-Sulaiman duónak, és egyértelműen a film hangulatát támogatja. A film nézése közben azon gondolkodtam, hogy minek tudnám besorolni. Először kriminek indul, majd pszicho-thriller lesz belőle, leginkább a kettő keverékének mondanám. Aki szereti az ilyet, az ne habozzon, nem fog csalódni.
