Tökéletesnek tűnő, de mégis kevés egyszemélyes alkotás

2019.01.25 11:59 MMcFly2015 Olvasottság: 157x

1

A Pusztító már az előzetesével felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy moziban nézem meg. Egy jó krimit kaptam, de az előzetes alapján valamivel nagyobb durranásra számítottam.

A film borzasztóan lassú tempót diktál, amit még a párhuzamos történetszál sem tud igazán felpörgetni. Alapvetően szeretem az ilyen szerkezetű filmeket, de itt több helyen elvérzik ez a megoldás. A múltbeli szál – ami egyértelműen a legizgalmasabb része a történetnek – egyre inkább háttérbe szorul, ahogy halad előre a játékidő. Helyette egy harmadik, kezdetben feleslegesnek tűnő bonyodalommal, az anya-lánya közti drámázással próbálják kitölteni az időt.

Már az előzetesben is egyértelmű volt, hogy az egész filmet Nicole Kidman alakítására építették. Azt viszont el kell ismerni, hogy játéka mellett a sminkesek is elképesztő munkát végeztek. Kidman teljesen belemerült a szerepbe: a megjelenése, az arcára ült fájdalom, a fásult tekintete mind hozzájárul ahhoz, hogy a karaktere hiteles legyen. Mégis, a film ennél többet kívánt volna. Bár nem egy „A” kategóriás színészekből álló gárdát vonultat fel, a mellékszereplők szinte alig kapnak teret, holott egy bandáról szóló történetnél fontos lenne, hogy jobban megismerjük a tagokat és a köztük lévő dinamikát.

Akciójelenetek terén nem kell sokra számítani, de ami van, annak a minősége kifogástalan. A végén egy váratlan filmes csavarral sikerült megmenteni a látottakat, ami tényleg meglepett. A lezárás során végül teljes képet kaptam arról, hogy a családi drámának is volt szerepe a krimi mellett. Bár többet vártam a filmtől, végül mégis elégedetten jöttem ki a moziból.