Rendezői bravúr egyhelyszínes thrillerben

2019.03.15 02:14 MMcFly2015 Olvasottság: <100x

0

A skandináv thriller két olyan szó, amely már önmagában bizakodásra ad okot – pláne, ha egy egyhelyszínes, egyszereplős filmről van szó. Szerencsére ez esetben nem alaptalan a lelkesedés, ugyanis a A bűnös rendezői szempontból valódi bravúr. Nem mondhatni műfajteremtőnek, hiszen hasonló koncepcióval már találkozhattunk, például Tom Hardy Locke – Nincs visszaút című filmjében.

Itt viszont a thriller és a krimi elemei zökkenőmentesen működnek együtt. A film alapja a telefonos diszpécser központi figurája, ami kifejezetten nagy kihívás egy ilyen feszült történetvezetéshez – mégis remekül működik. A cselekmény a Hívás (Halle Berry) vagy a Mobil (Chris Evans) mintájára építkezik, de annál sokkal szikárabb és letisztultabb formában, kihasználva a skandináv filmekre jellemző feszült minimalizmust.

A siker egyik legfontosabb összetevője Jakob Cedergren alakítása: képes arra, hogy pusztán a mimikájával és hanghordozásával végig a képernyő elé szegezze a nézőt. A film során nemcsak a túszdráma eseményeit követhetjük végig, hanem apránként a főhős (közel)múltja is kibontakozik – és nem éppen tiszta múlt áll mögötte. A telefonhívások közben fokozatosan feltárulnak a családi és munkahelyi problémái, minden apró részlet szépen illeszkedik a nagy egészbe.

Ahogy telik az idő, a néző annyira ráfeszül az emberrablás történetére, hogy észre sem veszi: lassan egy órája egyetlen arcot néz. Az egyetlen vizuális eszköz a főszereplő arca, mégis minden borzalom és feszültség ott van a háttérben – a hívások alatti hanghatások tökéletesen működnek, segítve, hogy a néző maga képzelje el a történéseket.

A lezárás pedig... Egyszerre katartikus és sokkoló, egy olyan erős csattanóval, amely az utolsó percig a hatása alatt tart. Ritka az ennyire letisztult, mégis zsigerien izgalmas thriller – és főleg ilyen alacsony költségvetésből. Számomra az év egyik legnagyobb meglepetése volt, és még mindig keresem az állam a látottak után.