A majom

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az eddigi talán legviccesebb King-adaptáció lett A majom. Nem is igazán horror, inkább egy véres, fekete humorú vígjáték. Kimondottan tetszett a könnyed hangvétel; furcsa kontrasztot alkotnak a változatosabbnál változatosabb halálnemek és a feketébbnél is feketébb humor. Formabontó, hangulatos darab.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Két testvér, akik ráadásul ikrek, gyermekkorukban megtalálják édesapjuk régi majomjátékát a padláson, aminek felhúzásával szörnyű halálesetek sorozata kezdődik el, majd a testvérek úgy döntenek, hogy kidobják a játékot. Leeresztik egy kútba, hogy nyugodtabban folytathassák az életüket halálesetek nélkül. Már gyerekkorukban sem jönnek jól ki egymással, már odáig elfajul a kapcsolatuk, hogy az egyik a másik halálát kéri a majomtól. Viszont a majom nem teljesít kéréseket, ezért véletlenül a két fiú édesanyja hal meg, amiért a másik fiú felnőttkorában, amikor ráébred, hogy a saját testvére őt akarta eltenni láb alól, bosszút forral. Felnőttkorukra teljesen eltávolodnak egymástól, nem is tartják a kapcsolatot, majd egyszer csak a halálesetek sorozata újra elkezdődik, és hiába békülnek ki a film végére, a gonosz testvér végül a majom áldozatává válik. A film megnézése előtt láttam egy poszter-plakátot. Rajta feltüntetve, hogy "a rendező szerint vígjáték... Szerintünk nem!" Szerintem is vígjátéknak felel meg, félelmetes részek nem voltak, tartotta a figyelmet, de az "undorító" részek viccesre sikeredtek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Erről a filmről olyan jó kritikákat olvastam, hogy az Azra és a Szörnyecskékre hajazó történet, hozva a nyolcvanas évek horrorjainak szintjét, tele horroros utalásokkal és nagyon jó véres jelenetekkel, de mégis vicces. Na hát jól elvittek az erdőbe a kedves kritikusok. Ami igaz belőle, az a nyolcvanas évekbeli hangulat. Ez tetszett, no meg Teo James helyes pofikája. De a történet olyan lassú, a trancsíros, véres, testrészekkel teli jelenetek viccesek, de én kínomban nevettem, nem azért, mert tetszett. Arra számítottam, hogy olyan Tarantino-féle véres jeleneteket kapok, de persze naiv voltam. Az elején láthatjuk Adam Scottot, jól kezdődik a film, de utána nem is tudjuk meg, hogy mi történt vele. Nem tudjuk meg, hogy hogyan került vissza a majom a fiúkhoz. Ezzel egy űrt, lyukat hagy a rendező a történetben. Elijah Wood is kap egy rövid szerepet, de vártam volna, hogy neki is jusson még valami. Összességében nekem nem tetszett, és olyanoknak ajánlanám, akik jobban szeretik ezt a műfajt. De nem horror, nem ijesztő, ellenben megmutatja a hullákat, véres maradványokat.

Ritkán pontozok fél ponttal filmet, most mégis nagyon nehéz lett volna dönteni. A hangulat, a humor és a trancsír egyaránt el lettek találva, legalábbis az esetek nagyobb részében működnek. A történet és a tempó miatt közepes lett volna számomra, de a többi szempont szerencsére kirántja ebből az állapotból, és egy egész nézhető filmmé teszi A majmot. Kimondottan félelmetesnek egyáltalán nem mondanám, a család apraja-nagyja nézheti. : ) (Stephen King pedig hihetetlen figura: a legapróbb regényeit/novelláit is megfilmesítették már. Most ismét szakít egy óriási nagyot emiatt a pár oldalas kis műve miatt. Irgalmatlan, hogy mikben van a mester.)