Ez volt az egyik olyan film, ami szinte megkerülhetetlen volt a 80-as években, hisz ez idő tájt talán az egyik legnagyobb botrányfilm volt, amit valaha készítettek, és mivel szinte a világ minden táján betiltották, anno a kalóz videokazettákon elképesztő siker volt; talán csak egy film ért fel azzal a botránnyal, amit e film kiváltott, mégpedig az 1975-ös Salo, avagy Szodoma 120 napja (amit én személy szerint kimondottan nem kedvelek), bár azért annyira nem is szívesen hasonlítanám össze ezt a két filmet.
Igazat adok azoknak, akik a Cannibal Holocaust című filmet egy minősíthetetlen hulladéknak tartják, hisz mind az elkészítési módját, mind pedig azt, hogy mi mindent követtek el a filmben a szereplők és a készítők, én is maximálisan elítélem. Viszont egyvalamit azért el kell ismerni a filmmel kapcsolatban, hiába van már elképesztőn kitolva a horrorrajongók ingerküszöbe, ezzel a filmmel még mindig képes sokkolni a legtöbb nézőjét, és itt nem csak a naturális megjelenítései miatt, ami miatt a készítők már rengetegszer bocsánatot kértek (megjegyezném, én sem bocsátottam meg nekik, még akkor sem, ha a filmben leölt állatokat a helyi törzseknek felajánlották a jelenetek után élelemként), de az elkészítési mód is igencsak rendhagyó volt annak idején. Mára már a found-footage stílus elfogadott és bejáratossá vált a horror műfaján belül is, de 1980-ban, amikor a film készült, ez egyáltalán nem volt így.
Több helyen találkoztam már azzal a kijelentéssel, hogy a film rendezője, Ruggero Deodato mindent elkövetett, hogy egy rendhagyó és felkavaró botrányfilmet készíthessen, hisz az áldokumentált filmes megjelenítéssel is azt a célt akarta szolgáltatni, hogy a filmben látható jelenetek megtörténtek, illetve, hogy a színészeivel olyan szerződést kötött, hogy a film bemutatása után egy kerek évig nem jelenhetnek meg sem a tévé képernyője előtt, sem pedig más filmekben. Ötletnek mindenképp jó volt, de fordítva sült ez el, mint ahogy gondolták, hisz a bíróság előtt kellett a rendezőnek bizonyítania, hogy a színészei sértetlenül úszták meg az egész forgatást.
A másik olyan dolog, ami szintén nagyon érdekes volt a filmben, maga a mondanivalója. Ha most csupán egy rövid ideig elvonatkoztatunk attól, hogy milyen áron készült el a film, és belegondolunk abba, mire is akart rávilágítani, az tényleg elgondolkodtató lehet. Hisz a kannibálok tettei sokkolók voltak, mégsem ők okozták számomra a filmben a legtöbb megbotránkoztató jelenetet, hanem az úgynevezett civilizált ember, hisz sokkal nehezebb elfogadni azt a tényt is, amivel a film legvégén a főszereplő azonosít is minket, miszerint: "Nem tudom, kik is az igazi kannibálok"! Nos igen, emiatt mondanám azt, hogy hiába kegyetlen és sokszor öncélú a film, mégis tartalmaz mondanivalót.
A technikai kivitelezésére már csak azért sem térnék ki, mert itt túl sok olyan jelenet volt, amit nem bábokkal vagy bármiféle effektekkel hoztak össze, hanem valós élőlényekkel (ami engem kimondottan elszomorított). A színészi alakítások nem voltak kiemelkedők, de ezt már megszokhattuk a 80-as évek eurohorror felhozatalától, viszont sajnos elég hitelesek lettek. Mindent egybevéve nálam még mindig az egyik legtöbb negatív érzelmet kiváló horrorfilm, talán pont emiatt nem tudom gyengére osztályozni.
57 Cannibal Holocaust (1980)
1979-ben négy dokumentumfilmes eltűnt a Dél-Amerikai dzsungelben miközben filmet forgattak a kannibalizmusról? Hat hónappal késõbb a New York Egyetem és a Pan American Broadcasting... több»
Szereplők: Robert Kerman, Francesca Ciardi, Perry Pirkanen, Carl Gabriel Yorke, Luca Barbareschi
