Sosem tartozott a kedvenceim közé a Stan és Pan duó, de mindig is elismeréssel tekintettem a munkásságukra, hiszen belevésték nevüket a filmtörténelembe.
(Érdekes módon, míg Charlie Chaplint imádom, és a filmben is emlegetett Norman Wisdom – Pitkin filmeket is szívesen megnézem, valahogy Stan és Pan humora számomra mindig mesterkéltnek és erőltetettnek tűnt...)
Megfogott, hogy a Stan és Pan film 2019-ben nem egy feldolgozás, hanem egy életrajzi alkotás, amely betekintést nyújt a legendás duó életének kevésbé ismert időszakába. Különösen tetszett, hogy nem a fénykorukat mutatja be, hanem azt az időszakot, amikor karrierjük már leáldozóban volt, és próbálták újra megtalálni helyüket a szórakoztatóiparban.
Remekül vászonra vitték azt a feszültséget, ami a két színész között volt a színpad mögött, valamint azt a bájt, amit a nézők láttak. Életrajzi filmként nem túl részletes, de mégis egy sosem látott történetet dolgoz fel, ami nálam elérte a célját: megtekintése után hosszasan olvasgattam (Wikipédia) Oliver Hardy és Stan Laurel életéről.
A színészválasztás meglepően jól sikerült. John C. Reilly-t szinte teljesen átalakították, hasonlóan ahhoz, ahogyan Gary Oldmant maszkírozták Churchill szerepére. Steve Coogan kellemes meglepetés volt: a könnyed vígjátékok után itt egy sokkal mélyebb alakítást nyújtott, és mind kinézetben, mind mozdulataiban tökéletesen hozta Stan Laurelt.
A film egy megható történetet mesél el, amely nemcsak a legendás páros barátságát és konfliktusait mutatja be, hanem azt is, hogy mit jelent a hírnév múlása egy művész számára. Az 1953-as Anglia díszletei és hangulata különösen hitelesen kelnek életre. Mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretik a régi filmeket, vagy érdeklődnek a filmtörténelem nagy alakjai iránt.
Laurel és Hardy, a világ leghíresebb komikus duója megpróbálja feléleszteni filmes karrierjét, így színházi turnéra indulnak a háború utáni Nagy-Britanniában. több»
Szereplők: John C. Reilly, Steve Coogan, Danny Huston, Shirley Henderson, John Henshaw
