Finom

Itt áll fenn az az eshetőség, amikor a gazdagok azt hiszik, hogy ők a világ legokosabbjai, urai... (részben igen). Hatalmas kapufa! ;) "Eljött a szörnyetegek ideje", azaz a szegény elnyomottaké, és felfalják a gazdag népeket, lassacskán majdcsak ford... Többul az a kocka a társadalmi rendben... Bár ezt kétlem, mert több sebből vérezne a dolog. A kétélű fegyver egyik vége valahol leparkol, és nem hiszem, hogy a szegénység földjén. Lassú víz partot mos felépítés, sejtelmes, feszültséget folyvást keltő aláfestő zene, és a végén (ugyan lightosan) bumm lett. Kimondottan nem is figyeltem a szereplőket, inkább csak a történet vitt magával, és folyvást vártam, hogy na most aztán már tuti lesz valami, és csepegtetve, de adagolt. Nekem tetszett, mert sok mindenre magyarázatot adott, szemeket felnyitott a társadalom ilyen vagy olyan rétegek közötti tátongó különbségeire. Erőteljes elnyomás, irigység, bosszúszomj felsőfokon. A néző meg eldönti, melyik oldalra billen a mérleg.

A „Finom” egy ínycsiklandó német produkció, egy lassan főzött, alacsony hőfokú thriller. Amennyiben nem vagy fogékony az ízére, kedvetlen hangulatban, érdektelenséget mutatva hamar otthagyható, ám kis türelemmel kibontakozik, és meggyőz a valódi tart... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tegnap volt két nagy munkám között egy kis szusszanásnyi időm, és úgy gondoltam, megnézem ezt a német filmet, mert ajánlották barátaim, hogy eléggé érdekes, főleg a film befejezése tartogat némi váratlan fordulatot, szokatlannak tűnő meglepetést. Be ... Többkell, hogy valljam, nem bántam meg, hogy megnéztem. Eléggé le tudott kötni, végig a film alatt volt valami feszültség, volt benne valami kiszámíthatatlanság, előre nem várt cselekmény. Abszolút szakított a szokásoktól. Úgy látszik, hogy ezek a Fritzek megtanultak filmet készíteni. Egyébként, ha nem mondják, hogy német film, a fejemet tettem volna rá, hogy ez egy ízig-vérig francia alkotás. De nem francia, hanem német. A történet egyszerű: egy cselédlány, Theodora (Carla Díaz) elszegődik bentlakásos házvezetőnek egy dúsgazdag házaspár, John és Eszter luxusvillájába. A házvezetőnő manipulatív eszközökkel hatalmába és irányítása alá vonja a mit sem sejtő párt és annak két gyermekét. De mire Eszter észreveszi, hogy Theodora áldozatává váltak, addigra már késő, mivel az egész családot felfalja az elnyomottak keserű szájíze...

Szükségem volt némi inspirációra, hogy rávegyem magamat, és a legkevésbé se vegyem figyelembe a 35%-os értékelést, és milyen jól tettem. A számításaim beigazolódtak, és azt kaptam a végén, amire nagyjából számítottam. Sajnos a brutalitás túl diszkrét... Több, bár kissé horrorosra sikerült a vége, de annak is a legdiszkrétebb módján. Egyszerre mutat mindent és semmit. A színészi játék sablonos, a sztori egyébként nem rossz, és nem unatkoztam. Inkább a művészfilm és pszichothriller keveréke. Remek tanmese is lehet arról, hogy gazdagként manapság különösen fontos a bizalmatlanság. A karakter vesztét többnyire az okozza, hogy jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon, ez is rendkívül tanulságos. Egyébként ez most francia vagy német film volt? Mert német családot játszanak a "német" szereplők, de francia helyszínen játszódik a cselekmény, és franciául beszéltek inkább. Német szót nem hallottam benne, és a karakterek sem tűntek németnek, a gyerekeket leszámítva. Ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni szerintem. 6,5/10