Guy de Maupassant 10 éves írói munkássága kimeríthetetlen forrása a filmes adaptációknak. A francia Tengerészeti Hivatal egykori alkalmazottja egy közönségsikert arató novella után („Gömböc”) az irodalom művelését tűzte ki célul, és az említett, viszonylag rövid periódus alatt a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. Érthető, hogy a német származású Max Ophüls is ebben, a „Gyönyör” címen is ismert filmjében Maupassant novellái közül hármat választott ki.
A legterjedelmesebb mű „A Tellier-ház”, amely frivol témájával egy kisváros és a vidék azonosságát mutatja be, a férfiak mindenhol ugyanarra vágynak. A címben szereplő ház először ital- és kávékimérőként funkcionált, de aztán egy sokkal jövedelmezőbb formát választott a „Madame”; a férfiak más igényű szükségleteit elégítette ki a „lányok” közreműködésével.
Egy este a kisváros férfiakból álló, és a házat látogató törzsközönsége tragédiaként élte meg, hogy a ház mindkét bejárata zárva volt, a lakói vidékre utaztak egy rokon kislány elsőáldozására. A vonatút során a ház lakóinak útitársa egy idős paraszt házaspár, majd egy utazó ügynök volt, aki portékájával (harisnyakötő) felkeltette a lányok figyelmét, de árujáért túl nagy árat követelt, ezért rövid úton megszabadultak tőle.
A faluban természetesen nem ismerték az érkezők „foglalkozását”, nagy számuk irigységet keltett a falusiak között. Egyedül a házigazda, Joseph tudta az igazságot, próbálkozott is leszakítani az ölébe hullott lehetőséget, de kardos felesége megakadályozta a tett végrehajtását. A visszaérkezés után az élmények hatására sokkal vidámabban folytatódott a szokásos éjszakai élet.
A rendező dinamikus és lenyűgöző kameramozgással ábrázoltatta a cselekményt, nagyszámú statisztasereg tette élménnyé a filmet. Ugyanakkor a sztárok sem hiányoztak; Danielle Darrieux (Madame Rosa) és Jean Gabin (Joseph) szerepjátszását élvezheti az a néző, aki fogékony az ilyen „archív” filmek értékeinek respektálására.
