Mivel több helyen is lelkendező véleményeket olvastam a filmről, és mivel kedvelem Walter Matthau egyéniségét, úgy véltem, nagy csalódás nem érhet, és belevetettem magam az Ipi-apacs megnézésébe. Nos, utólag be kell látnom, hogy tévedtem. Nem Matthauval volt baj, hanem valahogyan az egész filmmel. Bár a maga módján szórakoztató a történet, de szerintem eléggé blőd is.
Az alapötlet nagyszerű, azonban már a kiindulást is irreálisnak tartottam. Úgy vélem, eléggé hihetetlen már az is, hogy egy lefokozott CIA-ügynök minden pénzét arra költi, hogy a fél világot beutazva bosszút állhasson a cégen, nem mellesleg halálos veszélybe keverve magát azzal, hogy kiteregeti a CIA (illetve más országok hírszerző szervei) titkait. Vélhetően szatirikus szándék vezette a film alapjául szolgáló regény íróját, Brian Garfieldot, hiszen a CIA alkalmazottait tehetségtelen, tutyimutyi emberekként ábrázolja, a főnököt, Myersont (Ned Beatty) ezen felül még nagyhangú és ostoba pojácaként is, míg a főszereplő, Kendig (Walter Matthau) egy könnyelmű, bohókás fickó alakját ölti magára.
Ugyanakkor azonban ami a film erénye – ti. hogy humoros, és hogy új oldalról tudja megmutatni a kémkedés világát –, az egyúttal a hátrányává is válik. Egyrészt ugyanis kissé nehezen hihető, hogy a CIA képtelen elfogni a saját emberét, aki egymaga számtalanszor átver mindenkit, másrészt hosszú távon kicsit fárasztó, hogy a történetnek nem látszik az íve, nem látszik, hogy bárhová is haladna a cselekmény. Néha vicces jeleneteket láthat ugyan a néző, de egy idő után öncélúvá válik ez a világ körüli kergetőzés.
Ráadásul az alaphelyzet inkább thrillert sugallna (a magányos ember a rendszer ellen), de mivel a film műfaja vígjáték, gyakorlatilag feszültségmentes, és a néző egyetlen percig sem hiheti, hogy a főhős élete valóban veszélyben lenne. Mint szatíra/vígjáték működik a történet, de a cselekmény tele van abszurditásokkal (főként a film végi repülőgépes ötlet esetében, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne, de a főszereplő egyébként is rendszerint irreális módokon menekül meg az üldözői elől), amiből néha fejfájdítóan sok jut.
Végignézhető – sőt, a poénoknak köszönhetően zömmel élvezhető is – a film, de azt kell mondanom, hogy ez valójában Matthau egyszemélyes show-ja. Miközben a történet megkapargatja a felszínt a CIA mocskos ügyei kapcsán, a szatirikus él kimerül az alkalmazottak ügyefogyottságának bírálatában. A filmet Matthau viszi el a hátán, önfeledten végigbolondozza az egészet, és habár több neves színész (Glenda Jackson, Ned Beatty, Herbert Lom stb.) is megjelenik a mellékszerepekben, valójában eléggé súlytalanok az általuk alakított figurák, mint ahogyan egyébként maga a történet is az.
Kicsit talán húzhattak is volna a játékidőből, az egy és háromnegyed óra megítélésem szerint sok volt ehhez a minimalista cselekményhez. Matthau ugyan üzembiztosan hozza a tőle megszokott ironikus karaktert, és akad néhány valóban szellemes megoldás is a filmben, szerintem ez önmagában véve kevés ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson a nézőnek. A többi színésznek is vannak apróbb villanásai, és az operatőri munka kifejezetten dicsérendő (ó, azok a boldog idők, amikor még nem volt CGI), a magyar változat esetében pedig a szinkron is jó, én a Sinkovits Imre-félével láttam a filmet.
Összességében véve szórakoztató, de feledhető és bugyutácska darab az Ipi-apacs, amelyet egyedül Walther Matthau alakítása emel fel az átlagos szintről.
77 Ipi-apacs (1980)
Kendig CIA ügynökként kereste a kenyerét. Nyugdíjazása után úgy szeretne visszakerülni a business-be, hogy megírja emlékiratait, és fejezetenként elküldi a titkosügynöki... több»
Szereplők: Walter Matthau, Glenda Jackson, Sam Waterston, Ned Beatty, Herbert Lom
